Kövess minket Facebookon.
Azt hiszem sok ember számára az életben az egyik legnehezebb feladat annak a munkának, hivatásnak a megtalálása, amihez isteni tehetsége van. Számomra kétségtelen, hogy mindenkinek van ilyen tehetsége. Talán azért találnak rá kevesen, mert nem hisznek magukban, abban, hogy kiválóak lehetnek valamiben és hogy joguk van rátalálni erre a bizonyos hivatásra. Pedig hit és erőfeszítések nélkül nem megy!
olvass továbbAzt vettem észre, hogy ha egy célt kitűzök magam elé, dolgozok érte és még sem sikerül, annak sokszor az az oka, hogy nincs ott minden figyelmem. Teszem a dolgom, rajta tartom a szemem a munkán, de valahogy nem eléggé. Ha jobban belemélyedek a részletekbe azt látom, hogy ami ilyenkor hiányzik a megvalósuláshoz, az az igazi elkötelezettség, a megingathatatlan hit és az a belső erő, amivel az Univerzum minden energiáját mozgósítani tudom a terveim megvalósuláshoz.
olvass továbbEgy jóbarátom a lovaglás szerelmese! Nemrég rászántam magam, hogy eleget tegyek a meghívásának és kimentem a lovardájába. Persze nem tudtam ellenállni a kísértésnek és “felpattantam” az egyik, szelídebb lóra! Mondanom sem kell, hogy rögtön beleszerettem a lovaglásba! Aki szereti az állatokat és szívesen szán időt arra, hogy a természetben sportoljon, próbálja ki!
olvass továbbA nyár nem telhet el borfesztivál nélkül! Mivel szeretem a finom borokat folyamatosan figyelemmel kísérem az interneten a borkóstolókat, borfesztiválokat. Ha még időm és pénzem is engedi elutazom kedvenc magyar borvidékeimre. Kihagyhatatlan program!
olvass továbbAzt hiszem bátor vagyok, vagy legalábbis szeretek így gondolni magamra. Ez annyit jelent számomra, hogy gyakran elhagyom a “biztonsági zónám.” Még ha félek is, belerángatom magam (persze ésszel) olyan helyzetekbe, amelyekből tanulhatok. Talán abból ered ez a bátorságom, hogy szánalommal tekintek vissza azokra az évekre, helyzetekre, kapcsolatokra, amelyekben a vélt biztonság kedvéért benne maradtam. Valójában már rég nem áramlott bennük életenergia, nem lett több tőlük az életem és gyakran éreztem úgy, hogy nem is élek. Kidobott idő volt, azokból a röpke évtizedekből, amelyekkel ebben az életemben gazdálkodhatok…
olvass továbbAz embert gyakran vezeti félre a birtoklás vágya. Jómagam is megéltem már ilyen eseteket. Szerencsére felismerve a helyzetben saját szenvedésemet el tudtam engedni sok embert, akinek valójában már nem volt helye az életemben. Fájdalmas felismerni, hogy gyakran csak azért nem akarunk elengedni valakit vagy valamit, mert félünk, hogy valaki másnak kell…
olvass továbbAz ember hajlamos arra, hogy úgy gondolja, hogy majd ha ott lesz, abban a bizonyos vágyott beosztásban, akkor kiválóan tud majd dönteni, végre megmutathatja nagyságát. Jómagam is sokáig gondoltam így, aztán amikor eltöprengtem azokon a személyeken, akiket kiválónak tartottam arra jöttem rá, hogy ők már azelőtt kiválóak voltak, hogy az emberek “felemelték” volna őket. Ezek a személyek nem csak a nagy feladatokat tudták kiválóan elvégezni, az élet minden apró rezdüléséhez ugyanazzal a maximalizmussal, profizmussal álltak hozzá s ezért választották ki őket nagyobb feladatokra.
olvass továbbKedvenc írómtól a pénzről: „Amikor olyan emberek beszédét hallgatta, akik megvetéssel emlegették a pénzt, arra gondolt, vajon ezek kipróbálták-e valaha is a pénztelenséget. Ugyanis amikor az embernek a fogához kell vernie a garast, akkor furcsa fontosságot tulajdonít a pénznek; ahhoz, hogy a pénzt való értékén becsüljük, elsősorban – pénz kell.”
olvass továbbLétezik egy biztos viszonyítási alap az életemben. Ha azon gondolkodom, hogy jó döntést hozok-e vagy, hogy az életem megfelelő irányba viszem-e, mindig ugyanazt a kérdést teszem fel magamnak, hogy biztosan tudjam a választ. Ha majd halálomon leszek, vajon hogy fogok visszagondolni az életemnek erre a döntésére? Azt fogom gondolni, hogy tényleg abba az irányba haladtam, ami a vágyam volt, olyan ember voltam, amilyennek látni szerettem volna magam? Erre a kérdésre mindig egyértelmű a válasz. Próbálja ki mindenki bátran!
olvass továbbEgyszer egy barátom elhívott magával folyami hajózásra Budapest és Szentendre között, azt hiszem ekkor lettem szerelmes az élménybe és ennek köszönhető, hogy azóta többször is végigjártam hajóval ezt az útvonalat. Aki még nem próbálta ki ne habozzon, kiváló hétvégi program!
olvass továbbNagy táncrajongó vagyok! Különösen a tangónak vagyok a szerelmese! Ha lehetőségem van rá, vagy amikor neves táncművész jár a városban szinte mindig megnézem. Gyakran elhatároztam már, hogy egyszer megtanulok tangózni magam is, de úgy tűnik ez egyelőre még várat magára. Jó hír, hogy idén nyáron sincs hiány táncművészeti eseményekben.
olvass továbbAz egyik barátomtól hallottam nemrég: Az emberek állandóan arról panaszkodnak, hogy a tanulás, a tudás drága. Drágák a tankönyvek, sok a tandíj, na meg az idő, amit az ember iskolában tölt. Ilyenkor elfelejtik, hogy nem ez a drága, hanem a tudatlanság. Az élet annak kéri el az árát, ha valamit nem tudunk és rossz döntéseket hozunk vagy a tudatlanságunk miatt kihasználnak minket. Milyen igaza van!
olvass továbbNem könnyű az időt jól megélni. Mindenki megtapasztalhatta már, hogy az idő nagyon lassan telik, ha várunk valamire vagy ha rosszul érezzük magunkat a bőrünkben. Viszont túl gyorsan telik, ha boldog pillanatot élünk meg, vagy ha valamilyen kellemetlenségnek nézünk elébe meghatározott időn belül. Egyedül azok élik meg jól az élet minden pillanatát, akik minden pillanatukról maguk döntenek, nem függenek mások megítélésétől és szeretettel, elfogadással tudnak önmaguk és mások felé fordulni minden pillanatban.
olvass továbbVan egy trükköm, amit akkor vetek be, ha sehogy nem sikerül változtatnom a szemléletemen. Akkor használom ezt, amikor pontosan tudom, hogy a továbblépést egy új, friss szemlélet hozná, amikor látom, hogy mit kellene érzelmileg vagy gondolatilag, esetleg a fizikai világban változtatnom, de valamiért nem tudom meglépni. Ilyenkor megkérdezem magam: Nem unod még, hogy évtizedek óta ezt gondolod és eszerint cselekszel? Az egész életedet így akarod leélni, ezzel a megkövesült gondolattal a fejedben? Tegyél egy próbát! Csak a következő két hetet éld úgy, hogy másképp állsz a feladathoz, de az alatt a két hét alatt minden idegszáladdal másképp kell érezned és gondolkodnod. Nekem mindig beválik!
olvass továbbHajlamos vagyok a világ bajait személyes tragédiaként megélni, s a világot egy rettenetes gonoszságokkal teli bolygónak tartani, ahol rengeteg a szenvedés. A minap azonban egy nagyon érdekes megközelítéssel találkoztam, a világ ügyeit illetően s rögtön úgy döntöttem, megosztom az információt mindenkivel. Eszerint a világ egy állandó fejlődésben lévő egész, az evolúció része, ami még befejezetlen, és a további fejlődés útján halad. A Föld történelme során mindig újabb és újabb szintet teremtett meg, s ebben a folyamatban éppúgy megvolt a helye a dinoszauruszoknak, mint Rockefellernek. A világ fejlődési szintjei a folyamat szempontjából tekintve mindig tökéletesek voltak és most is az, de sajnos a nehézség, a fájdalom elkerülhetetlen a fejlődéshez.
olvass továbbAhogy mindenkinek, számomra is nehéz dolog a megbocsátás. Többször gondoltam már azt, hogy tényleg megbocsátottam ezt vagy azt, de nemrég újra kellett értelmeznem a “megbocsátásaimat”, ugyanis találkoztam a megbocsátás újabb definíciójával, amely így hangzik: “Az igazi megbocsátás arról szól, hogy az illetőt, aki vétett ellenünk, ugyanoda, pontosan ugyanabba a státuszba fogadjuk vissza, ahonnan vétke miatt kiesett.” Nos, gondolja át mindenki, mennyire sikerült megbocsátania másoknak, nekem még akad min dolgoznom ebben a témában.
olvass továbbAz élet apró örömei ott lapulnak a hétköznapokban és az odafigyelésben. Legutóbb akkor volt részem ilyen meglepetésben, amikor hazatértem az egy hetes buddhista táborból. A párom a bejáratnál saját készítésű, papírból kivágott szívecskékbe rajzolt betűkből, cérnára fűzte fel a Welcome Home feliratot! A hatás nem nem maradt el!
olvass továbbRajongok a szabadtéri kulturális programokért, ezért nyaranta mindig alaposan átnézem a kínálatot, hogy időben jegyet tudjak venni az általam kiválasztott rendezvényekre. Ezek között gyakran szerepelnek komolyzenei konceretek, esetleg szabadtéri színházi darabok. Akinek hasonló az érdeklődési köre még mindig időben van a kínálat szemrevételezéséhez és a jegyvásárláshoz!
olvass továbbTermészetesen én is nagyon kíváncsi vagyok a jövőre, így évente meglátogattam asztrológus barátnőmet, akivel alaposan átbeszéltük a következő év várható lehetőségeit és nehézségeit. Egyszer, amikor szerettem volna bejelentkezni hozzá éves elemzésre, elutasított azzal az indokkal, hogy az élet pont attól izgalmas, hogy nem tudjuk mit rejt a jövő, az állandó biztonság utáni vágy pedig csak elsorvasztja az életerőt. Az embernek mindig bíznia kell abban, hogy a váratlan kihívásokkal is kiválóan megküzd.
olvass továbbHa az életünkből törölni tudnánk akár egyetlen jelentős eseményt is, teljesen más emberek lennénk. Talán magabiztosabbak vagy épp önbizalomhiányosabbak. Sajnos vagy szerencsére, eseménytől függően, nem tudjuk megváltoztatni a múltat, csupán másképp tekinthetünk rá. Ahelyett, hogy kudarcaink tárházának tekintenénk, ahogy legtöbben teszik, jelenlegi és jövőbeli sikereink kulcsaként is tekinthetünk rájuk ha meg tudjuk fejteni az üzenetüket.
olvass tovább
