Kulcsszó keresés /


Férfiszempont: Azok a bizonyos 'elsők'

Talán tizenhat lehettem, mikor először találkoztunk. Ennek már vagy huszonkét éve. Rendkívül, babonázóan szépnek találtam minden vonalát, ívét. Aztán mikor beszélgetni kezdtünk a tikkasztó nyári napsütésben, percek alatt ömlesztett rám annyi kérdést, amennyit feldolgozni sem voltam képes, nemhogy megválaszolni.

olvass tovább

Férfiszempont: A lélek nem sminkelhető

Nem az a baj, hogy egyre nagyobb a világ elvárása az egyén felé, hanem az, hogy az egyén “jó” diákként, de rossz tanulóként igyekszik megfelelni ezeknek. Ezért a ma emberének elsődleges drogja a szorongás lett. Az összes többi csak ennek az enyhítésére szolgál.

olvass tovább

Férfiszempont: Hányszor érezted, hogy kong a lelked az ürességtől?

Még most is emlékszem azokra a hideg februári reggelekre. Alig két hónapja érkeztem haza Amerikából. A napjaimmal mással sem teltek, mint munkával, barátokkal, szórakozással és hosszúra nyúlt éjszakákkal. Ma már tudom, menekültem. Menekültem önmagam elől. Nem akartam egyedül lenni. Nem akartam azt a furcsa belülről rám törő érzést, amit akkor még nem is igazán értettem. Folyton kerestem valakinek a társaságát. Amikor másokkal voltam, boldognak éreztem magam...Ez a helyes kifejezés: éreztem. De valójában nem voltam boldog.

olvass tovább

Férfiszempont: Mekkora bűnnek számít valójában a mikro-megcsalás?

Azt hiszem, nem tévedek sokat, ha azt mondom, mára teljesen megszokott jelenségnek számítanak a lehajtott fejű, telefonjuk felett átszellemülten gubbasztó emberek. Tipikus képek napjainkból, mikor csupán testek vannak jelen fizikai valójukban, míg a testben lakó lények sokasága, valahol egészen máshol létezik, elveszve a végeláthatatlan információs szupersztráda akadályoktól mentes mezején. 

olvass tovább