A szivarozás története

A nő, az csak nő, de a szivar, az már valami. - mondta egykoron Rudyard Kipling. Ha azonban hallott volna Clinton és Lewinsky játékáról, egészen biztosan úgy tartaná, hogy csak a nő szivarral az, amire azt lehet mondani: „ez már valami.”

Amikor 1961-ben az amerikai elnök J.F. Kennedy döntött Kuba gazdasági embargójáról, teljesen kiment a fejéből, hogy megszállott kedvelője a kubai szivarnak és döntésével saját magának is árt. Hogy ne kelljen kényszerűen leszoknia, magához hivatta sajtótitkárát, Pierre Salingert, és kiadta neki, hogy azonnal „szerezzen” ezer darab kisméretű, corona típusú szivart. Salinger, miután átkutatta egész Washingtont, két nap elteltével visszatért ezerkétszáz szivarral. Az így megörvendeztetett Kennedy utasította titkárát, hogy ebből az alkalomból hívjon össze sajtóértekezletet, amelynek során- immár nyugodtan- bejelentette Kuba határozatlan időre szóló, teljes gazdasági blokádját. Az elnöknek már megvolt a saját szivartartaléka, a forradalmároktól már nem volt szüksége semmire. Azóta már sok víz lefolyt a Dunán, és ma, a „political correctness” napján, nehéz elképzelni, hogy Bill Clinton a szájában szivarral megmutatkozzon. Ezért használta a szivart egészen más célra. Tisztában van a dohányzás káros mivoltával, ezért a szivart a „szép” Monika Lewinskyval orális-genitális játékokhoz használta. És sikere volt: „Sohasem gondoltam, hogy szerelmes leszek az elnökbe. Csodálkoztam, hogy mégis megtörtént”- vallotta Monika az ügyésznek, összegezve románcukat. Szivart szívtak- még mielőtt Kennedy függetlenedett tőlük- a Marx testvérek is, főleg Groucho, aki rengeteg viccet tudott mesélni szenvedélyéről. Más. Groucho megkérdezte egyik hölgyismerősét: „Mondja, hány gyereke van?” „Tizenhárom”- hangzott a válasz. „Tizenhárom?!”- csodálkozott Groucho. „Nem túlzás ez?” „Én szeretem a férjemet”!- felelte büszkén a hölgy. „Hát igen- sóhajtott Groucho-, én is szeretem a szivaromat, de ennek ellenére időnként kiveszem a számból…”

Összesodorva és pipában: A feltekert dohánylevelek füstölésének első eseteiről Kolombusz emberei készítettek feljegyzéseket, amikor 1492-ben Kubába füstölő indiánokkal találkoztak. Ekkor ismerték meg először a „tabacco”, azaz dohány kifejezést. Ez a szó azután keletkezett, miután többször sikertelenül próbálták megjegyezni két indián szót, a „tobago”-t és a „tobaca”-t. Az óhazában ebben az időben senki sem lélegzett be még füstöt, ezért ezt a jelenséget számos legenda kísérte furcsa emberekről, akiknek füstölög a fejük. De a titokzatos szó, a „tobacco”, továbbá az európai emberek káros szenvedélyre való hajlama erősebbnek bizonyulta bűbájnál. Cortez tábornoknak és a konkvisztádoroknak szintén „füstölgött a fejük”, ötven évvel később pedig az egész civilizált világ szívta a felsodort és a pipába tömött dohányt.

Primitív a csúcson: Bár a szivart látszólag ormótlan és primitív, mindig a luxus és a hatalom elválaszthatatlan jelképe volt és maradt, ámbár a szivarozók nem mindig akarták ezt a luxust felvállalni. A legnépszerűbb szivarfogyasztók természetesen a kubai forradalmárok voltak, élükön Fidel Castróval, aki a mai napig szivarozik, aztán a legendás Che Guevara, aki távozott az élők sorából, de nem e szenvedélye miatt. Egyik másik ismert vezér és szivarozó Szaddám Huszein, aki így vall magáról: „Csak azokkal az emberekkel szivarozom, akikben megbízom”. Szaddám egyre növekvő paranoiás félelméből kiindulva, amelyet környezete vált ki belőle, úgy véljük, hamarosan kénytelen lesz egyedül szivarozni, sőt később a kényszerítő helyzet folytán le kell mondania erről a rituáléról. Winston Churchill, a szintén híres szivarozó, a veleszületett szerénységhiánnyal küszködve ezt mondta magáról: „Honnan tudhatnám, hogy hangulatom vagy általában a társaságom ilyen édes lenne, ha fiatalon nem a nikotint választottam volna”.

Füstölő divat: A 90-es évek közepétől Nyugaton a szivarozás divatja reneszánszát éli. Nicki Singer, a Cigar Aficionado főszerkesztő-helyettese meséli: Jelenleg az USA-ban a szivar inkább divat, mint a cigaretta. Igazi „szivarboom”- nak vagyunk tanúi. Olyan éttermeket nyitnak, ahol az étel mellett szivarokat is felszolgálnak…” Ezen az őrületen a legjobban a szivargyártók keresnek, főleg a közép-amerikai országokban. Hirtelen az USA-ból és Nyugat-Európából horribilis nyereségekkel kecsegtető megrendelések érkeztek. Ernesto Perez Carillo, a dominikai El Credito szivargyár tulajdonosa mondja: „Kezdetben örültünk, ha egyáltalán tudtunk valamit gyártani. Aztán hirtelen emberek telefonáltak, és azt mondták: küldjetek bármit, csak sokat. Igazi őrület kezdődött. A megrendelők ma már jobban válogatnak. Konkrét méreteket rendelnek, szelektálnak a minőségek között. Ezért kicsit csökkentenünk kellett a termelést.”

A nicaraguai Pardon Cigars gyár tulajdonosa, Jorge Pardon nem titkolja örömét: 1990 után visszahívtuk valamennyi régi szivarsodró dolgozónkat. Megnyitottuk a régi gyárat, és teljes gőzre kapcsoltunk, de ez nem volt könnyű. Dohányültetvényeink kipusztuló félben voltak, mert korábban nem fizetődött ki a fenntartásuk. Jelenleg a helyzet klasszisokkal jobb.” A modern szivarkedvelők listáján több ezren vannak. Szivarral a szájban parádézik majdnem minden filmcsillag. Nem tud megválni szivarjától a nagy Arnie Schwarzenegger, nem tud róluk megfeledkezni Michael Douglas, Bruce Willis, Silvester Stallone és Tom Selleck sem. Szivaroznak sportolók, mindenekelőtt az egy személyben legendás kosaras és őrült Dennis Rodman, aztán a hoki mestere, Wayne Gretzky. Híres hölgyek is szivaroznak. Claudia Schiffer, Deni Moor szivarszenvedélye régóta a bulvárlapok pletykáinak fontos témája. Linda Evangelista szintén ehhez a körhöz tartozik. „Amikor szivarozol, minden, amit csinálsz, jobbá válik”- véli. Madonna sem veti meg a szivart. Odaadással nyúl a szivarért Rebecca de Mornay és Eva Herzigova is. „Az nem igaz, hogy minden híres ember elkezd szivarozni, ha a divat ezt diktálja- magyarázza Niki Singer a Cigar Africionadótól – Ők már korábban is szivaroztak ,csak ez nem volt szembetűnő. Most ezzel a szenvedélyükkel nyilvánosan kérkedhetnek.” Az Egyesült Államokban és Nagy-Britanniában szivarozó egyesületek és –klubok alakulnak. Például a londoni Number1 Cigar Clubban (Percey Street) az éves tagdíj mindössze 200 font körül mozog, plusz 150 font a beiratkozásért, de magáért az élvezetért, hogy külön szalonban lehessen szivarozni, 125 fontot kell bepengetni óránként. Vannak olyan különleges éttermek is, ahol szerencsére nem kell külön fizetni. Szintén Londonban található a Little Havana exkluzív étterem, ahol egy teremben közel kettőszáz szivarozó helyet alakítottak ki, természetesen a szükségessel együtt. A terem mellett magát az éttermet, a táncparkettet, és minden egyéb berendezési tárgyat a kubai forradalom stílusában rendeztek be. Akiket érdekel, a cím: 1 Leicter Palace, London WC 2. Niki Singer úgy véli, hogy a szivarozási őrület hamarosan alábbhagy: „Tudjuk, az lehetetlen, hogy vég nélkül folytatódjon ugyanaz a divat. Minden hóbort véget ér egyszer. Ennek ellenére azt gondoljuk, hogy a szivarpiacon a helyzet annyira kiegyensúlyozott, hogy ez a kedvező hullám még sokáig eltart.” A téma más ismerőinek az a véleménye, hogy a szivardivat nem múlik el, ellenkezőleg, dinamikus fejlődésnek indul. „Csak jobb lehet- kommentálja a szivardivatot az amerikai U. S. Tobacco társaság elnöke, Bent Ahm.- Most már nemcsak a sztárok szivaroznak, hanem a hétköznapi emberek is.”

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!