Sportágakat bemutató sorozatunk újabb állomása következik. Ezúttal Csercsics Richárd válogatott szabadfogású birkózó mesélt nekünk a sportéletéről, a kezdetekről és mindarról, ami egy választás előtt álló szülőt érdekelhet. A birkózó jelenleg a budapesti Semmelweis Egyetem sportmenedzser szakán tanul, és éppen ezért fontosnak tartja, hogy a birkózás megtalálja méltó helyét a sportágak között.
|
Sportágakat bemutató sorozatunk újabb állomása következik. Ezúttal Csercsics Richárd válogatott szabadfogású birkózó mesélt nekünk a sportéletéről, a kezdetekről és mindarról, ami egy választás előtt álló szülőt érdekelhet. A birkózó jelenleg a budapesti Semmelweis Egyetem sportmenedzser szakán tanul, és éppen ezért fontosnak tartja, hogy a birkózás megtalálja méltó helyét a sportágak között.
Ha jól tudom, már 5 évesen kezdtél sportolni. Hogyhogy ilyen korán és kinek a hatására?
A szüleim hatására kezdtem el. Édesapám világ életében sportolt, valamint gyermekkoromban eléggé nagy és duci voltam a többiekhez képest, valamit mindenképpen el kellett kezdeni azért, hogy változtassunk a helyzeten.
Miért éppen a birkózás?
A testi adottságaim és a személyes kapcsolatok miatt választottuk ezt a sportágat. Szombathelyen mindig is rendkívül népszerű és sikeres volt a birkózás, édesapám is rengeteg exbirkózót ismert. A tőlük kapott információk alapján úgy gondoltuk, hogy érdemes belevágni.
Már a kezdetektől komolyan vetted?
Kezdetben csak heti pár edzésem volt, ahogy a hozzám hasonló korúaknak is. Sem nekem, sem a szüleimnek nem volt célja, hogy "élsportoló" legyek; csak a mozgás és a társaság kedvéért jártam. Aztán ahogy teltek az évek, a sok edzésmunkának köszönhetően jöttek az eredmények is, így egyre komolyabban vettem. Szerencsém volt, hiszen a Haladás VSE birkózó szakosztályában minőségi munka folyt és folyik manapság is, valamint olyan társaság alakult ki, amely partner volt mindebben, így szép sikereket tudtunk elérni. Mára oda jutottunk, hogy a felnőtt szabadfogású válogatott keret gerincét szombathelyiek alkotják (szerencsére velem együtt :)) Bár egyéni sportról beszélünk, véleményem szerint fontos szerepe van a csapattársaknak is.
Részt vettél a Héraklész-programban is. Mennyiben segíti a tehetséggondozás a fiatal generációt a pályán?
A Héraklész-program bevezetése 2001-ben rendkívül hasznos volt. Segíti a tehetségek kiválasztását és gondozását, lehetőséget nyújt az edzőtáboroztatásra és a versenyeztetésre, ami elengedhetetlen a folyamatos fejlődéshez. Eredményességét mutatja, hogy a londoni olimpia 157 magyar sportolójának 70%-a részt vett a Héraklész-programban, ahogy mind a három érmes birkózó is: Lőrincz Tamás ezüstérmet (kötöttfogás 66 kg), Módos Péter (kötöttfogás 55 kg) és Hatos Gábor (szabadfogás 74 kg) pedig bronzérmet szerzett Londonban.
18 év óta űzöd ezt a sportágat. Milyen előnyei és milyen hátrányai vannak?
Kezdeném az előnyökkel: olimpiai sportág; kitartásra, önfegyelemre nevel; megtanít küzdeni; rendkívül jó fizikumot és ügyességet ad az embernek. Csupa olyan dolgot kapunk, aminek később, a civil életben is hasznát tudjuk venni. A társaság szintén előny lehet: rengeteg életre szóló barátság köttetik az évek alatt; valamint olyan helyekre juthat el az ember, ahová egyébként nem biztos, hogy sikerülne. Én például voltam már Dél-Afrikában, Iránban és Oroszország különböző területein is. |
Hátránya viszont, hogy Magyarországon, véleményem szerint, egészen a londoni olimpiáig – ahol 3 érmet is szereztünk - nem a megfelelő módon kezelték a birkózást. Igazából ez nem a celebek sportága, akikről nap mint nap cikkezik az újság (ami egyébként nem feltétlenül baj). A médiában egyelőre nagyon alulreprezentált sportág, pedig rengeteg eredményes sportolónk van. Sportmenedzserként én is igyekszem majd mindent megtenni a helyzet javítása érdekében.
Szerinted milyen képességekkel kell rendelkeznie egy birkózónak? Milyen az ideális jelölt?
Súlycsoportos sportágról van szó. Súlycsoportonként eltérő adottságokra van szükség a sikerhez, de szerintem bárkiből lehet jó birkózó, ha megfelelő alázattal végzi a rengeteg munkát. Nem mindig a legtehetségesebb gyerekből lesz eredményes sportoló, fontos a szorgalom és a kitartás. Persze ahhoz, hogy a későbbiekben eredményes legyen valaki, kellenek az átlagnál jobb kondicionális és koordinációs képességek, de ezek a képzés során kialakulnak.
Milyen áldozatokat követelt meg tőled és a családodtól a sport- és magánéleted összeegyeztetése? Mire számítsanak a szülők?
A sport általában mind a szülőtől mind a gyerektől nagy áldozatot követel. Általános iskolásként és gimisként rosszul éltem meg, hogy a közös programokról, osztálykirándulásokról rendszeresen lemaradtam az edzések és a versenyek miatt, de ez nem okozott szerencsére bonyodalmat a szociális kapcsolataim kiépítésében. Így utólag visszagondolva lehet, hogy én jártam jobban: míg a többiek Ausztriában/Németországban voltak, én Antalyaban, a török tengerparton vettem részt nemzetközi versenyen. Mindenképp kevesebb idő jut a családra, barátnőre, barátokra, ha az ember sportol. Ők is nagy áldozatot hoznak annak érdekében, hogy minél sikeresebb legyek. Eddig szerencsére jól bírják, szinte már természetesnek veszik, ha 2-3 hetes edzőtáborba megyek a világ másik végére. Remélem a továbbiakban is hasonló módon támogatnak mindenben.
Mennyire költséges ezt a sportot űzni?
A költségek megoszlása klubonként eltérő. Valahol a versenyeztetés, utazás, felszerelés költségei egyáltalán nem terhelik a gyermekek szüleit, mindent az egyesület fizet, valahol épp ennek az ellenkezője figyelhető meg. Általánosságban azonban elmondható, hogy a birkózás nem tartozik a költséges sportágak közé, hiszen ellentétben például a tenisszel, kerékpárral, itt nincs szükség méregdrága felszerelésekre és edzőkre ahhoz, hogy sikeres legyen az ember. Már a közepes árkategóriájú felszerelések (mezek, birkózócipők) is – amelyek minőségileg is jónak mondhatóak – elérhetőek egy átlagember számára.
Szöveg: Kónya Mónika |
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez