A gyermek olyat tud, amit egy felnőtt sem: minden nap minden órájában fejlődik. Hogy milyen irányban fejlődik, azon múlik, milyen környezetben él. A világ még túl bonyolult és átláthatatlan számára, nem ismeri a szabályait, ami feszültséget kelt benne, amit csökkent a játék. Milyen játékot adjunk a kezébe ehhez, hogyan segíthetjük gyermekünk optimális fejlődését?
A felnőtt játéka választott tevékenység, a gyermek játéka létezési forma: A gyermek számára a játék az önkifejezés egyetlen módja, hiszen nem tudja elmondani, amit megél, viszont el tudja játszani. A játék a világ kicsinyített másaként birtokba vehető és megszelídíthető. A gyermek cselekvő megismerő, el kell játszania, be kell gyakorolnia a világ dolgait, hogy a lényegüket megértse. Így újrajátszhatók a problémák, lereagálhatók a félelmek, és akár meg is változtathatók a szituációk. Ha az óvodában homokkal dobálóztak a gyerekek, most a játékbabák teszik ezt a babaházban, de nem lesz sírás a vége, mint a valóságban, mert jön az óvónéni és megbünteti a rossz gyerekeket, a jók pedig ajándékot kapnak. A feszültség így csökken, a gyermek megnyugszik, hisz lelkileg feldolgozta a rossz élményt.
Az életkornak megfelelő játék
0-3. hó a funkciós játékok kialakulásának ideje. A baba örül, mikor felfedezi, hogy újra és újra ki tudja adni azt a gőgicsélő hangot, aminek úgy örül a környezete. A kiságyba görgeti a testét jobbra-balra, előre-hátra, és élvezi, hogy képes rá. Ez a fajta játék részben felnőttkorig megmarad, amikor telefonálgatás közben rajzolgatunk, vagy firkálgatunk, ugyanezért a funkcióörömért tesszük.
1,5-2 éves kor körül a tárgyak szimbólumokká válnak, ez a mintha-játékok ideje. A fantáziának nagy szerepe van, ezért fontos, hogy ne „kész játékokat” kapjon a gyermek, amibe már nem lehet beleképzelni semmit, hanem olyan játékot, ami bármi lehet. Egy vödörnyi kockából lehet tornyot csinálni, hidat, házat, utat, lépcsőt, egy üres gyufás skatulyából lehet doboz, hajó, autó, bármi, amit a gyermek kitalál. A Waldorf filozófia olyan babákat ad a gyermekeknek, amelyeknek csak jelzésszerűen van szeme, szája, hogy a gyermek fantáziájára bízza, milyen tekintetet képzel a játéknak, ilyen módon is fejlesztve a fantáziát.
3-4 éves korban a szerepjátékok kapják a főszerepet. Doktor nénis, mamás-papás, kutyás játékokkal gyakorolják a különböző szerepeket, amiket a felnőttektől látnak. Minden olyan játék, ami ezek kiegészítője lehet, tökéletes választás. 4-5 éves kor felé haladva egyre fontosabb lesz a realitás, mindennek pontosan úgy kell zajlania, mint a felnőttek világában. Gyermekeink sokkal többet tanulnak meg utánzás, mint oktatás útján, ami ebben az életkorban még inkább fontosabbá válik. Szülőként figyelnünk kell, milyen példát mutatunk, mert azonnal viszontlátjuk gyermekünk viselkedésében, aki problémáit, szorongásait nem tudja megfogalmazni, de ki tudja játszatni magából. Az oviból hazaérve játszhatunk óvodásat, a mackó az óvó néni, a kis vakond a Julcsi, a plüsskutya a Karcsi, a cica a Marcsi. Játsszuk el, kivel mi történt ma!
6 éves kor körül, iskolába készülve megjelennek a szabályjátékok. Ha eddig nem lehetett leülni társasjátékozni, most aztán mindenhez szabályt kell gyártani. Az eddigi lépcsőn ugrálás-játék nem izgalmas többé, csak ha az a szabály, hogy kettesével vagy hármasával kell ugrálni a lépcsőn. A gödörásásban csak az segíthet, akin tépőzáras cipő van, és csak az játszat a sakkal, akin van valami kék.
7 éves kor körül a fogváltás idején kialakul az igény a csoportjátékokra, minél többen játszunk, annál jobb! A közös játék öröme a meghatározó ettől az életkortól. Az iskolai problémákat nem biztos, hogy meg tudja fogalmazni, de ki tudja játszani magából a gyermek.
Game boy, game girl: Ahogy Rudolf Steiner mondta „a gyermek egy nagy érzékszerv”, szívja magába a környezet ingereit, ezért nem mindegy, hogy egy virtuális valóságba vagy a természetes környezetébe vezetjük be. A gyermek akkor ismeri meg legjobban és leggyorsabban a valódi világot, ha a látása, hallása, szaglása, tapintása, ízlelése révén természetes anyagokkal találkozik. Minél többet visszük a természetbe, annál könnyebben kialakul benne a szépérzék, megtanulja, milyen szín mivel harmonizál, melyek a puha, alakítható, és a nehezen formálható anyagok, milyen a vidék és a város illata, az univerzális hamburger-chips-sültkrumpli egyeníz helyett megtanulja megkülönböztetni a különböző fűszereket. Ha biztosítjuk számára a szabad, tiltásoktól mentes (bababiztos) teret, mozgás- és egyensúlyérzékelése révén megtanul biztonságosan mozogni a környezetében. Figyelnünk kell, hogy felnőttként szavaink és tetteink legyenek összhangban egymással, mert a gyerekek beszédérzékkel is rendelkeznek, megérzik, ha bort iszunk, de vizet prédikálunk. Ekkor tanulják az őszinteséget is, és a pozitív életszemléletet, a lelki melegség pedig az a közeg, ahol boldogan kereshetik a „Ki vagyok én?” kérdés válaszát.
Ha gyermekünk számítógép és televízió mellett nő fel, ha műanyag, elektromos, villogó játékokkal játszik, egy hamis világba avatjuk be őt. Nem adunk lehetőséget számára az őt körülvevő természet megismerésére, ami miatt felnőttkoráig megmaradhat benne a feszültség, hisz a gépek alkotta világban töltve idejét nem volt annyi ideje a természet megfigyelésére, mint azoknak a társainak, akikkel nem gépek, hanem emberek játszottak, s akikben így fejlődött a kommunikáció és az érzelmi intelligencia. Felnőttként nehéz visszahozni az indulás biztonságának érzését, hiszen a gyermekkori élményeket gyermekkorban kell megélni.
Baby Einstein: Gyorsan terjednek a fejlesztő játékok, kiszolgálva a kor sürgetését a mielőbbi felnőtté válásra. Az egészen kicsi kortól történő célzott fejlesztés (zenére, nyelvre, művészetre, stb.) új keletű, Mozarték idejében még „csak” játszottak a gyerekekkel. A modern kori kutatásokból merítették az ihletett a fejlesztők, tudni lehet, hogy az idegsejtkapcsolatok száma az első pár évben megnövekedik, így azok a készségek, amiket ekkor begyakoroltatnak, megerősítenek bizonyos idegsejtkapcsolatokat, míg a ritkán létrejövő idegsejtkapcsolatok gyengülnek, és végül eltűnnek. Majmoknál ez az aktív szakasz az első 3 év, embernél viszont ez a szenzitív periódus sokkal hosszabb, és ahogy a neurológusok elmondják, nincsen kritikus periódus, mint az állatoknál, akiknél egy bizonyos korig szükséges megtanulni valamit, vagy aztán már nem lehetséges, mert az emberi agy plasztikus, a szabad fejlődés sokkal fontosabb számára. Hiába tanul meg valaki korán úszni vagy olvasni, később nem lesz különbség a később és a korábban megtanult gyermeknél az úszás- és az olvasástudásban, viszont akit nem járattak már egészen kicsiként különórákra, azzal többet játszottak, így annak érzelmi intelligenciafejlesztésére sokkal több idő jutott. Sőt, 1-2 éves gyerekekkel végzett kutatás azt mutatta, hogy azok a gyerekek, akikkel szüleik rendszeresen szókincsfejlesztő dvd programot nézettek, kisebb szókinccsel rendelkeztek később, mint akikkel szüleik „csak” játszottak.
Az érzelmi biztonság az alap, melyet a szülőkkel való játék tud kialakítani, és amelyre a gyermek az iskolában az értelmi fejlődését alapozni tudja. Hagyjuk az IQ fejlesztést az iskolára, és játszunk a gyermekünkkel minél többet!
Geszvein Erika - pszichológus, kineziológus
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez