Egy 21.századi Nő - A Szépségről

Csupa álombeli dolog jut eszembe, ha a szépségre gondolok. Talán mert olyan megfogható és megfoghatatlan egyszerre az a harmónia, ami a szépség mély zengésű dallamában, ragyogó fényű méltóságában megjelenik. Amikor az ember álmodik, annak a fajta tökéletességnek lehet tanuja, amit csak a képzelet ezüstcérnával varrt folyamai hozhatnak létre, ezért az élmény kissé távoli. S bár álmodni jó, én szívből rajongok a hétköznapi élet apró szépségeiért is, melyek könnyen elérhetőek ha az ember figyelemmel fordul feléjük.

Számomra minden reggel szép, az ébredést követő percek pedig különlegesek. Az a leheletnyi luxus teszi őket azzá, amit abból a lehetőségből varázsolok, amivel a kávézás és a hozzá társuló látvány, illat és ízvilág finom élménye ajándékoz meg engem. Mivel megszállottan szertartásos vagyok, a kávémat gyönyörű krémszínű porceláncsészéből fogyasztom. A tetején finom, légiesen könnyű habbal, s ahogy a csészét az ajkaimhoz emelem
a meghitt pillanat szépsége megtölti lelkemet. Különösen
értékesek és  fontosak a napnak ezek a percei, mivel azt a vágyott
örömöt dédelgetik minden rezdülésükben, hogy magammal
foglalkozom, időt szánok önmagamra s lelkileg táplálom magam.

Csakúgy, mint amikor elragadtatással nézem a táncosok
kecses, finom mozdulatait a színpadon. Szenvedéllyel, szívvel,
harmóniával töltik meg a teret, s élvezzük, ahogy az ösztönös
élmény átadásával, befogadásával áthidaljuk a köztünk lévő
távolságot. Egyetlen érzésünk az ámulat, ahogy az élmény
vakmerősége magával ragad, felemeli s gazdagítja lelkünket.
A művészet minden ága a szépség szolgája, s mert nyelve
egyetemes, mindenki egyformán, bőséggel meríthet belőle.

De a természet szépsége is magával
ragadó. Engem leginkább a
tenger titokzatossága, egyszerre
gyengéd és félelmetes
ereje kápráztat el.
Szeretek elidőzni egyedül
a parton s nézni a kékes
messzeséget, a kunkori
bárányfelhők virgonc
seregét s ahogy a nap
gyémántporral szórja
meg a hullámokat. Érzem a
sós víz illatát, frissességét a
bőrömön, hajamon a lágy
szellőt s lassan feltöltekezem
vele. A tenger a szememen
keresztül áramlik belém, lüktetve
zubog az ereimben, együtt
dobog a szívemmel, s ha
eggyé váltunk csukott szemmel hallgatom tovább a hangját,
ritmusát. Azonban a szépséget a világ mégiscsak a nővel
azonosítja. Hiszen egyedül a nő képes arra, hogy
belülről fakadó finomságával, eleganciájával,
harmóniájával, mosolyával beragyogja a
hétköznapokat és megajándékozza
mindazokat, akiket körülvesz. S ha belső
ragyogása külső kifinomultsággal párosul,
az esztétikai élmény csodálatot,
rajongást és hódolatot vált ki a világból.

Ám a szépséget annak teljességében csak a
szerelem írhatja le, mert az őszinteség, az
inspiráció, a szenvedély, a csendesség
és a szív tölti meg tartalommal.
Legszebb az a pillanata, amikor a
szerelmünk szemébe nézünk. S
bár jóllehet a világ szemében
nem mi vagyunk a létező legszebb
emberek, egymás számára mégis
tökéletesek vagyunk, mert nem a
precizen metszett vonások, a tökéletes
arányok, a távolságtartó, hideg szépség
tesz minket azzá, hanem a szerelem
melegsége.

Egymás szemébe nézünk és csodát látunk. A szemed tükrében magamat látom úgy, ahogy te látsz engem. Királynő vagyok. A hajamon varázslatos csillagpor ragyog, a szemem tündöklő gyémántként szikrázik, ajkaimon rózsaszirmok nyílnak, s te a tekintetemben elveszve úgy hiszed az egészet csak álmodod...