Columbo a Stefánia Jazz Klubban, avagy a detektív meglepődik

Columbo a Stefánia Jazz Klubban,
avagy a detektív meglepődik

Az ősz nem siette el. A természet játszott. Mint mindig mindenkivel. A ballonkabát kényelmes, mert hozzánőtt az emberhez. Ahogyan a múlt, ahogyan minden egyes pillanat, amit meg kell élnünk. Egy detektívnek talán mások helyett is meg kell élnie. Szerelmet, életet, halált. Mindent, ami szembejön. és a legritkább esetben kérdez. Vissza meg szinte sohasem.

Columbo lassan vette le a kabátját. Illetve valahogy, azzal a jellegzetes mozdulatával tette fel a fogasra. Meglepődött a szép számú nézőseregen. Hova is üljön, ha minden asztal foglalt?

A házigazda már percekkel ezelőtt észrevette a vendéget, de hagyta, nézzen csak körül, beszélgetni úgyis ráérnek.

Szemlátomást nem találta a helyét, és hogy ezt ne vegyék észre, a büfé kínálatát vette szemügyre, ahol finomabbnál finomabb szendvicsek és kellemes italok hívogatták a koncertre látogatókat.

Columbo szerette a jazzt.

A felesége ma este nem tudott eljönni, így kénytelen volt a másik jegyét odaadni egy kollégájának, de ő az utolsó pillanatban lemondta, így maradt a csupa-csupa kellemes emberből álló, bár számára egyelőre ismeretlen társaság.
A zenekar sehol. A hangszerek ott sorakoztak a színpadon, de egy kicsit magányosnak tűntek. Fura, hogy ma este nem hívták semmilyen eseményhez. éppen tegnap oldott meg a nagyon bonyolult ügyet, ám ünnepelni nem szokott.

Ez a munkája.

Egy halas szendvicset vett. A zenekar sehol. Se közelben se távolban. A közönség mégsem volt türelmetlen. Beszélgettek. Mintha visszamentünk volna az időben, mintha nem is ebben a bizonyos vibráló képernyős meg telefonos világban élnénk.

A detektív kezdte jól érezni magát. Illetve kellemesen. Ha a zene is ilyen lesz, akkor nem lehet nagy gond. A házigazda szándékosan hagyta bizonytalanságban a közönséget, nem árult el előre semmit, a hangszerek pedig nem beszéltek odafent a színpadon. Szinte kezdett bekúszni valamilyen harmónia, amikor megveregették a vállát:

- Uram, telefonja van!
- Ki az?
- A felesége!
- Ilyenkor?

Columbo a Stefánia Jazz Klubban, avagy a detektív meglepődik - Fesztelen mindennapok - - jazz, Mrs. Columbo, Stefánia Jazz Klub, zene,

Nem értette, hogy miért a hely számán hívta az asszony. Elindult a készülékhez, azonban az előtérben újságírók hada fogadta, akik valószínűleg a ma esti zenekar vezetőjét faggatták, folyamatosan egymás szavába vágtak, csak úgy záporoztak a kérdések:

- Hogyan viszonyul Columbo ahhoz, hogy a felesége zenél?
Természetesen nagyon örül neki, imádja az igényes zenét és így az asszony is hasznosan tölti az időt, míg ő a bűnüldözésnek szenteli mindennapjait.

- Mi a női zenekarok titka?
Nincs titok. Annyi különbség van, hogy a nőiségből fakadóan talán másképp, érzékenyebben közelítünk meg dolgokat zeneileg is. Egyébként pedig van egy állandó vendégművészünk a dobok mögött, a zseniális Kovács Norbi személyében, így a hölgyrajongóink is megnyugodhatnak!

- Melyik volt eddigi legemlékezetesebb koncertetek?
Szerencsére nagyon sok volt, ami emlékezetes marad, ebben a zenekarban az egyik legnagyobb erő az, hogy mindenki szívét, lelkét teszi bele a produkcióba és a közönség visszajelzése alapján úgy tűnik, hogy ez le is jön a színpadról. Szinte minden koncerten kapunk olyan visszajelzéseket, amiből táplálkozunk. Fantasztikus volt például tavaly Kassán a Jazz Fesztiválon játszani úgy, hogy még a csilláron is lógtak az emberek és a számok közben felállva tapsolták a szólókat, de ugyanúgy jól esett a hajléktalanoknak muzsikálni a Kálvin téren, szinte a bőrünkön éreztük, mennyire hálásak azért, hogy Nekik játszunk.

- Hogyan lehet elviselni egy detektív férjet?
Ha meg tudod szokni a szivar füstjét, a többi már gyerekjáték!

- Kinek mi a női szeszélye a zenekarban?
Szeszélyből van bőven, elvégre senki nem tud kibújni a bőréből, de mivel a hangszerek mellett a humor is elengedhetetlen kelléke minden találkozásnak, jókat nevetünk egymás szeszélyein!

- Kik a zenekar kedvenc férfi előadói?
Nem nehéz kitalálni, leginkább azok, akiknek a számait adjuk elő, így van ez annak ellenére, hogy azért igyekszünk minden nótát a magunk képére formálni, de természetesen úgy, hogy ha mondjuk Prince vagy Paul Mc Cartney meghallja saját szerzeményeit Mrs. Columbo-s verzióban, akkor picit bánja, hogy ez neki miért nem így jutott eszébe :)

- A nők vagy a férfiak a jobb zenészek?
Nincs ilyen, van jó zenész és van rossz zenész, tök mindegy, hogy nő vagy férfi. A fontos az, hogy az alapján ítéljék meg, hogy milyen zenész és ne az alapján, milyen az elsődleges nemi jellege....

Columbo, ha nehezen is, de elért a telefonig:
- Drágám, miért hívtál? Nem értem, mi történik, mintha valaki engem emlegetett volna, miközben a zenekart faggatták…
- Csak meg akartam kérdezni, minden rendben van-e?
- Csak olyan furcsa a …

A választ nem várta meg a készülék, a vonal megszakadt…

A közönség elhalkult. Az első sorban üresen maradt egy hely. Mintha arra várt volna mindenki, hogy megérkezzen a legfontosabb vendég. Mintha nélküle nem kezdődhetne el semmi. Kicsit fészkelődött a publikum. A lámpákat leoltották. A sötétben senki sem látta, hogy mi történik. Valaki megpróbált eljutni a sorokon és az asztalokon keresztül, hogy a lehető legjobb helyről követhesse az előadást. Mégis, a terem közepéről visszafordult, és a bejárathoz érve kiszólt:

- Milyen hal volt a szendvicsben?

És megszólaltak az első akkordok…

(Mrs. Columbo koncert a Stefánia Jazz Klubban október19-én)
Facebook.com/event.php?eid=130899143676718