Az öreg ott ült a kávézó teraszán, láthatóan nem volt sok mondanivalója a világról, vagy csak a múzsák halkultak, ahogyan Vonnegut mondaná. A fiatalember udvariasan ült le mellé, ő sem látszott túlzottan jókedvűnek.
Kulcsok
Az öreg ott ült a kávézó teraszán, láthatóan nem volt sok mondanivalója a világról, vagy csak a múzsák halkultak, ahogyan Vonnegut mondaná. A fiatalember udvariasan ült le mellé, ő sem látszott túlzottan jókedvűnek.
Mi a baj?
Semmi-semmi, csak a szokásos, mondom, de nem hiszik…
Értem. Sokszor hallottam már ezt. Van is egy történet róla valahonnan a múltból, vagy talán nem is annyira a múltból. Élt egy városban valahol a világban egyszer sok-sok ember, akik egyszerre kezdtek valamiért építkezni. Volt, aki gyorsan haladt, akadt aki lassabban, minden egyes ház más és más tempóban, de azért haladtak. Egymásra licitáltak, ki tart előbb, ki lesz előbb kész, kinek áll majd nagyobb autó a háza előtt. Az utca végében lakott egy ember, aki éjjel is építkezett, rengeteget dolgozott, és valamiért mégis lassabban kerültek egymásra a téglák. Az idő előrehaladtával aztán fura dolog történt. Mintha mindenki más megállt volna, és csak az utca végében álló ház nőtt volna egyre és egyre feljebb, az ég felé kúszva. A szomszédok hitetlenkedve tekintettek a készülő csodára, miközben lassan képtelenek voltak kifizetni tartozásaikat, sőt egyesek már azt fontolgatták, hogy eladják a négykerekűt, hogy ételre jusson. A ház eközben csak nőtt…
Egyik este nagyobb csődület támadt, hiszen valaki azt híresztelte, hogy nem is tisztességes, akinek erre telik, nem tarthat előrébb, csakis úgy, hogy valamilyen megengedhetetlen eszközzel él. Odabentről senki sem jött ki, a lakó csak dolgozott, éjt-nappalá téve. Amikor már elviselhetetlen volt a nyomor, mindannyian körbeállták a sokemeletes építményt, és hangosan követelték a csalónak kikiáltott azonnali megbüntetését. Ekkor, szinte az utolsó pillanatban kinyílott az ajtó, a férfi fáradt szemekkel odaállt a tömeg elé. Kezében egy hatalmas kulcskarikát tartott. Mindenkinek adott egyet, majd ennyit mondott: "Nektek építettem! Most mennem kell, várnak máshol is, nekem itt már nincsen több dolgom!"
Az előbb még mérges tömeg először nem értette a helyzetet, majd örömmel vette birtokba azt, ami ellen néhány másodperce még tüntetett.
Köszönöm!- mondta a fiatalember.
Nincs mit! - válaszolta az öreg, és tovább kortyolta a forró fekete kávét.
Bokros László
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez