Beszélgetés Mujahid Zolival

Mujahid Zolival, A Dal című műsor kapcsán ültünk be egy kávéra még csütörtökön, hogy meséljen a szerzeményéről, és arról, hogy mi is történt vele az elmúlt időszakban. A szombati fellépés előtt meglehetősen szoros napirendje volt, az interjúról is a tv-be sietett. Érezhető volt rajta az izgalom, a feszültség, de leginkább az, hogy ő most bizonyítani szeretne. Mindenkinek.

Mi történt veled a Megasztár után? Mennyire volt szokatlan, hogy hirtelen mindenki megismer, hogyan kezelted a hirtelen jött népszerűséget? Utána érezhető volt a lecsengés?

Ami történt, arra egyikünk sem készült fel, nem is tudtunk volna, hiszen mi voltunk az első olyan tehetségkutató szereplői, akik a nézők kezében voltak a szavazataik által. Az ő szívüket, és szimpátiájukat kellett elnyernünk a továbbjutáshoz. Tóth Verával már a verseny legelején közel kerültünk egymáshoz, és azóta is az egyik legjobb barátomnak tudhatom őt. Egymással beszéltük meg, és dolgoztuk fel mindig az élményeinket, a tapasztalatainkat. Nagyon furcsa és szokatlan érzés volt, hogy egyszer csak megismernek az utcán, és figyelned kell arra, hogy mikor mit csinálsz. Akkoriban fogalmunk sem volt arról, hogy mi fog következni, hogyan fog reagálni a közönség. Előfordult egyszer, hogy a rajongók leszakítottam rólam egy ruhadarabot. Aztán a műsor véget érte után készítettem egy nagylemezt, koncerteztem, de elsősorban a Zeneművészeti Egyetemen folytatott tanulmányaimra, és a diplomám megszerzésére koncentráltam, és egy idő után arra lettem figyelmes, hogy lefutott a műsor és a vele járó népszerűség. A mostani fejemmel nagyon örülök, hogy ez bekövetkezett. Megtapasztaltam, hogy milyen reflektorfényben lenni, és utána azt is, hogy milyen háttérbe szorulni, és a teljes bizonytalanságban élni. Ez pedig rengeteg erőt adott, és átértékelődött bennem minden. Tulajdonképpen ennek köszönhetem, hogy egy évre Londonba költöztem.

Épp erre vonatkozik a következő kérdésem. Londonban is éltél, kimentél szerencsét próbálni. Ott milyen nehézségekbe ütköztél, mi volt az, ami viszont könnyebb volt, mint itthon? Hátrányból indul külföldön egy másik országból érkezett előadó?

A történet onnan indult, hogy mélyponthoz érkeztem az életemben. Semmi nem tett boldoggá, ugyanakkor szomorú sem voltam, teljesen kiégtem. Egy meghallgatásra utaztam ki, ami ugyan jól sikerült, de mégsem engem választottak. Nem a kvalitásaim miatt, egész egyszerűen valaki más mellett döntöttek. Ez még inkább letört, de úgy döntöttem, hogy nincs vesztenivalóm, kipróbálom magam Londonban. Egy pillanat alatt hoztam meg a döntést, és életem egyik legjobbjának bizonyult. Amit nehézségként említenék, hogy ott is tetten érhető a rasszizmus, és mi kelet-európaiaknak számítunk odakint. Meglehetősen élesen elhatárolt társadalmi rétegek vannak, és nem lehet egykönnyen egyikből a másikba átlépni. Óriási hátrányban van, az, aki nem anyanyelvi szinten beszél angolul, és nem megfelelő akcentussal. Mindenhol elmondták, hogy jól beszélek, de nem brit akcentussal. Kint óriási kultúrája van annak, hogy zenészek, énekesek beregisztrálnak egy klubestre, ahol aztán megmutathatják a tehetségüket. Itt olyan mértékű és mennyiségű szeretetet, pozitív visszajelzést kaptam, amit szinte fel se lehet fogni, el se lehet hinni. Egy alkalommal lehetőségem nyílt London első számú jazzklubjában fellépni, ahol egy Grammy-díjas brit énekes mondta azt, hogy fogalma sincs, hogy ki vagyok, és honnan jöttem, de nagy jövőt jósol nekem. Ez óriási lökést adott. Egy évet töltöttem kint, és csodálatos élményeket, tapasztalatokat szereztem. De a szívem hazahúzott a barátaimhoz, a családomhoz, az otthonomhoz. Így, egy év után hazajöttem.

Sok kollégáddal szemben te képzett zenész vagy, zeneművészetit végeztél, mit gondolsz ez milyen előnyökkel és hátrányokkal jár a zenei világban?

Mikor még nem volt meg a diplomám, már akkor is azt éreztem, hogy a zenészek befogadnak, szakmabelinek tekintenek, nem csak énekesként néznek rám. Játszom hangszereken, dalokat szerzek, és úgy érzem, hogy ezáltal sokan jobban tisztelnek, mert értem a zenét, tanultam, áldoztam érte. Hátrányom soha nem származott belőle, sőt.

Február 14-én a Budapest Jazz Orchestrával lesz lemezbemutatótok. Hogyan kerültetek kapcsolatba egymással?

Holman Gábor, a zenekar vezetője keresett meg, körülbelül egy évvel a hazaérkezésem után. Akkor megint egy olyan szakaszához értem az életemnek, amikor úgy éreztem, hogy valami miatt megtorpantam. A karrierem során többször megfigyelhető volt, hogy a sikereimnek mintha lenne egy láthatatlan felső határa. Folyamatosan tanulok, inspirálódom, újjászületek, és a rengeteg pozitív visszajelzés, és elismerés ellenére, az igazi, áttörő siker még várat magára, de hiszem, hogy egyszer, talán most A Dal által elérkezik. Visszakanyarodva, Holman Gábor éppen akkor keresett meg, amikor úgy éreztem, hogy megint elakadtam. Jazz tanszakosként a létező legnagyobb szakmai elismerés és kihívás, a non plus ultra, ha egy előadó big banddel léphet fel, mint Robbie Williams, vagy Michael Bublé. Nem tértem magamhoz, annyira boldoggá tett ez a megtisztelő felkérés, és most már több mint másfél éve dolgozunk együtt, és a szívem csücske ez a projekt.

Önálló ested is volt a Cotton Club Singersben. Milyen élményekkel gazdagodtál, milyen új tapasztalatokat szereztél? Tervezel hasonló klubkoncerteket?

Óriási álmom vált valóra azzal, hogy saját klubkoncertet adhattam, ráadásul teltház előtt. Korábban is volt alkalmam klubokban énekelni, de nem a saját dalaimmal, általában inkább csak feldolgozásokkal. Ez egy teljesen új szint volt, amit megugrottam. Az est után nem várt mennyiségű pozitív visszajelzést kaptam, és azt éreztem, hogy a közönség igényli, hogy máskor is legyenek ehhez hasonló fellépéseim, úgyhogy mindenképp az a cél, hogy a jövőben ez megismétlődjön.

Mikor döntötted el, hogy jelentkezel az idei Dalra? Hogyan született meg a szerzeményed?

Egy nagyon kedves barátnőm ihlette a dalt, aki egy súlyos betegséggel küzd. Sokáig nem is voltam tisztában azzal, hogy ő inspirált a dal megírásában, ez nem tudatos döntés volt, hogy neki, miatta írok. Rengeteg időt töltöttünk együtt, igyekeztem mindenben mellette állni, támogatni, ha kellett kórházba vagy bevásárolni vinni. Egyszer leültem a zongorához, és megszületett a dallam. Ha dalt szerzek, mindig angol halandzsa szöveget használok először. Majd megmutattam Johnny K Palmernek a dalt, nagyon tetszett neki, és elkezdett vele dolgozni. Később felhívott, hogy a Beside you címet adta a dalnak, és abból a halandzsa dalszövegből, amit én írtam, kiragadta a legfontosabb, leggyakrabban ismétlődő szavakat, kifejezéseket, és egy egységet alkotott belőle. Akkor, a kész szöveg döbbentett rá, hogy valójában ezek az érzések, impulzusok kavarogtak bennem a dal megírása közben, amiket a barátom betegsége során éltem meg. Johnny pedig kiváló érzékkel tapintott rá, hogy valójában mi zajlott bennem, és hozott létre belőle egy fantasztikus szöveget.

Milyen érzés ismét egykori versenytársaddal, és egyben az egyik legjobb barátoddal, Tóth Verával újra egy versenyben megmérettetni magad?

Egyelőre még ez nem verseny, majd legfeljebb akkor, ha továbbjutok, és esetleg egy középdöntőbe jutunk. Hihetetlen, hogy mennyire támogat, tegnap is felhívta rá a figyelmet a koncertjükön, hogy szombaton szerepelek majd a műsorban, és mindenki szavazzon rám. Nincs köztünk versengés, ez egy végtelenül őszinte barátság, ahol maximálisan támogatjuk, és segítjük egymást, ott ahol tudjuk. Végigkísértük egymás dalának a születését, szinte a sajátunknak érezzük a másikét is. Félve merem kimondani, de ha sikerülne továbbjutnom, és együtt szerepelnénk a döntőben, biztos vagyok benne, hogy akkor sem versengenénk egymással.

Szombat este Zoli már másodikként színpadra állhatott, és osztatlan sikert aratott produkciójával. Az interjú után úgy szurkoltam neki a kanapémról, mintha évek óta ismerném, és izgulva ültem végig a műsort, hogy megvalósul-e az álma, lehetősége nyílik-e rá, hogy megérkezzen a várva várt átütő siker. Zoli továbbjutott, és a dalát remélhetőleg jó néhányszor fogjuk hallani ezentúl a rádióban, mely beteg barátjának is erőt adhat a gyógyuláshoz. Mindkettőjüknek szívből drukkolunk a győzelemhez.

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!