A Toyota célja az volt a Lexus létrehozásával, hogy megalkossák a világ legjobb szedánját, illetve, hogy a Toyota márka élére egy igazi zászlóshajó kerüljön. Ezt az exkluzív vonalat külön márkanévvel látták el, hasonló módon, mint a Nissan esetében az Infinity-t vagy a Honda háza táján az Acura-t.
1989-ben így született meg a Lexus LS, és vele együtt annak fronthajtású „kistestvére” az ES (sokan nem tudják, hogy az ES az "executive sedan" rövidítése). Az új márka megbízhatóságához, minőségéhez, mind a mai napig nem fér kétség. A legfrissebb 2019-es statisztika szerint, a Lexus a legmegbízhatóbb autó a világon, 99,3% mutatóval. (második helyen egyébként a Toyota áll 97,7%-kal)
Az ES 2018 óta a hetedik generációjánál tart. Az új modell új platformot kapott, mely egyébként azonos a Toyota Camry vagy az új RAV4 alapjával. A különböző piacokon más és más motorkínálattal kapható az autó. Magyarországon kizárólag egyfajta hibridhajtással forgalmazzák. Egy 2487cm3 –es 178 LE-s 4 hengeres benzinmotor és egy 120LE-s elektromos motor kettőse gondoskodik a meghajtásról. Ez a páros rendkívül kellemesen és igazán gazdaságosan hajtja a 4 centiméter híján 5 méteres autót. A mostani tesztben a legmagasabb felszereltséget, a Luxury kivitelt próbáltuk, mely vegyes használat mellett 5,8 literes fogyasztással beérte, amely kis odafigyeléssel és kevésbé lendületes vezetéssel könnyedén lejjebb szorítható. Figyelembe véve, hogy ez egy 1780 kg-os autó, ez egy rendkívül kedvező eredmény.
Az, hogy ez egy kiváló autó az nem kérdés, 20 millió körüli vételára miatt azt hiszem ez elvárás is lehet. Viszont pont emiatt, ahol olyan versenytársak vannak, mint például a BMW 5, Mercedes E vagy az Audi A6, sok esetben apróságok, formai elemek döntenek a választásnál. Nem beszélve a márkatárs Toyota Camryről, ami azonos motorral és azonos platformon áll, miközben körülbelül 6 millió forinttal kevesebb szerepel az árcédulán.
A Lexus ES az egyik legellentmondásosabb autó, amit valaha vezettem. A vele töltött pár nap során pedig többször az a kérdés merült fel bennem, hogy vajon kinek is készült ez az autó. A kocsi kívülről az egyik legegyedibb, legdögösebb szedán, amit valaha láttam. Az előző széria is feltűnő és egyedi hűtőmaszkkal rendelkezett, de ez a mostani valami igazán brutális. Az érdekes vonalak, szögletes és íves formák különleges játéka, ami olyan fiatalos vagányságot, presztízst ad, ami kevés másik autónak van. Hihetetlen csend van az utastérben, főleg amikor az elektromos hajtás viszi a gépet. A képernyőn nyomon követhető, hogy éppen mi történik a motortérben, intenzív gyorsításkor hallatszik be egyedül a négyhengeres hangja az utastérbe. Ez a hang egyébként annyira nem csábító és öblös, de végül is ez nem egy sportautó. Ha mégis azt szeretnénk belőle csinálni, akkor átválthatunk sport üzemmódba. Ekkor a műszerfal kék színét felváltja a piros és természetesen a km/h helyett a fordulatszám kerül a középpontba. Ebben az esetben némileg öblösebb hangot hallhatunk, miközben érezhetően dinamikusabban mozdul a kocsi a gázadásra. Az üzemmód kapcsolót enyhén szólva is vicces helyre tervezték, a műszerfal tetején lévő egyik szarvacska segítségével válthatunk sport, normál és eco üzemmód között.
Az ellentmondások egyébként az utastérben vannak: ameddig az autó kívülről kifejezetten fiatalos érzetet ad, addig belül határozottan nem az. A jármű orrán lévő egyenes és görbe vonalak egységet és sportosságot adnak, addig a beltérben a hasonló vonalvezetés számomra inkább kuszának tűnik. A néhol olcsó műanyagok, máshol a szép bőrözés, a változó formájú, egyszer szögletes, egyszer kerek gombok a nagy 12,3” LCD képernyő szélére helyezett analóg óra segítségével a Lexus megalkotta a szecessziót az autókészítés területén. Olyan, mintha egymástól független csapatok tervezték volna a beltér egyes részeit, majd azokat így vagy úgy egybe akarták volna gyúrni. Egy viszont egészen biztos, az autó belső designja semmiképpen nem az európai ízlést követi, sokkal inkább egy amerikai autó formavilágára hajaz. Nem csúnya egyáltalán, hanem egyszerűen más, mint amit megszoktunk. A Lexus egy globális autót készített és dobott piacra ezzel a generációval, így igyekezett mindenki igényeit kielégíteni, szem előtt tartva azt, hogy a korábbi eladások több mint fele az amerikai piacon történt.
Az ES telis tele van extrákkal, okos és kényelmes megoldásokkal. A második generációs önvezetéstől – tehát az adaptív tempomat már nullára képes lassítani a gépkocsit, majd a vezető beavatkozása nélkül újraindulni – a szellőztetett üléseken, fűthető kormányon, hátsó, gombnyomásra vezérelhető árnyékolón, head-up displayen keresztül mindent belepakoltak. A gyújtás kikapcsolása után a kormány behúzódik, az ülés hátramegy, hogy megkönnyítse a kiszállást. A könyöklő egy nagyon ügyes megoldás segítségével, mind a vezető, mind a jobb oldali ülés oldaláról is nyitható.
Azt viszont a Lexusnál is egészen biztosan tudták, hogy csak nagyon komoly gyakorlással és rutinnal lehet elsajátítani a központi kijelző használatát, melyet egy notebook egérpadjához hasonló kezelőegység vezérel. Azért vagyok ebben biztos, mert rengeteg funkciót lehet külön gombbal vezérelni. Ennek eredménye egy repülőgép kezelőjét megszégyenítő gombdzsungel. Számolásom eredménye 72 gomb és kapcsoló, melyek a vezető körül vannak. Ezek a gombok 100 fölötti funkciót vezérelnek, amire egyébként szükség is van, mert a menüből túlságosan bonyolult és hosszadalmas az elérés, így vezetés közben túl veszélyes lenne erre odafigyelni. A menü használatát én nem tanácsolom, mert akkor csak a vezetéstámogató rendszerekben bízhatunk, mint a vészfék asszisztens vagy a sávtartó, hogy megvédjenek a ráfutásos balesettől. Elfogadom persze, hogy sok és kitartó gyakorlással a kezelő használat elsajátítható, de pár nap alatt nekem ez nem ment zökkenőmentesen. Másik hiányosság, amit nem is értek, hogyan maradhatott ki egy 2018-as autó extráinak sorából az a mobiltelefon kitükrözésének lehetősége. Utóbbiról az importőr azt nyilatkozta, hogy a jövő évi frissítés során már ez sem fog kimaradni. Addig viszont másképpen kell a problémát megoldani, így viccesen néz ki a szélvédőre tapasztott mobiltelefon az ES-ben.
A beltér többi részére nem lehet panaszunk. A bőrülések elképesztően puhára sikerültek, szépek a varrások, és számos színből választhatunk. Az ablakemelő teljesen hangtalanul viszi fel és le az ablakokat. Továbbá nagyon tetszett az a megoldás, hogy a visszapillantó az ajtóra került, kicsit lejjebb a megszokott helynél, így nem vesz el helyet az első ablakoktól.
A hátsó térkínálat fejedelmi. A hátsó könyöklőbe integrált gombok segítségével azonos módon megkapunk minden kényelmi funkciót, beállítást, mintha elől ülnénk, hiszen egy ilyen autót már nyugodtan használhatunk sofőrös autóként is.
Mivel a hátsó kerékhajtás nem foglal el helyet, az akkumulátorokat a hátsó ülés alá lehetett tenni, így a csomagtartónál nem kellett kompromisszumot kötni, gigantikus nagy a mérete. Ezt számos módon nyithatjuk ki: a lábunk lengetésével a lökhárító alatt, kulccsal, vagy éppen a rendszám fölötti gombbal. Hogy a felnyitás gombját miért a rendszámtól jobbra, a lecsukásét a rendszámtól balra tették, arra nem tudok választ adni, de ez lehet nem is olyan fontos.
Összességében a Lexus ES egy nagyon szépre sikerült autó, ami viszont egy olyan piacon próbál részt követelni magának, ahol a versenytársak műszaki innovációja nagyon magas szinten áll. Ezt a helyzetet tovább nehezíti a Camry magyarországi megjelenése, hiszen aki a minőség vagy éppen a német márkák iránti ellenérzés miatt választja az ES-t, annak a legnagyobb Toyota vásárlása esetén nem kell olyan mélyen a zsebébe nyúlnia. Az viszont tény, hogy a Camry presztízse gyengébb. Az eladási számokból jól látszik, hogy az ES fő célpiaca az Egyesült Államok és Ázsia, ahol a német autók árban nem tudják felvenni kellőképpen a versenyt a japán kocsikkal, és ahol az ilyen fajta formai elemek teljesen megszokottak. A Lexus Európában is tud jó eladásokat produkálni, hiszen semmiféle sztereotípia nincs a márkával szemben és határozottan kitűnik a 3 nagy német márka adta formavilágból. Aki egyediségre vágyik, annak ez a limuzin a legjobb választás.
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez