Túl a csúcson - akcióhősök ma
Az akciósztárok egyik legjelentősebb sztárja az osztrák hústorony mellett, félig olasz, félig zsidó származású, bár ő maga már New Yorkban született. Jellegzetes arcberendezkedését és beszédét egy gyermekkori bénulásnak "köszönhette", ami miatt arcának bal oldala részlegesen lebénult. Átütő sikert az 1976-os Rocky-val ért el, amely azért is csodálatra méltó, mert Stallonénak annyi köze volt akkoriban (meg ma is) a boxhoz, mint a magyar focistáknak a futballhoz. Mindenesetre valami érthetetlen oknál fogva, a film oscar díjat kapott, (Stallonét karrierje során kétszer jelölték rá) s kultfilmé vált. Míg Rockyval a kitartó, és péppé vert boxolót játszotta el hitelesen (nem volt egy komplikált feladat), addig a Ramboban és Ramboval a hallgatag, vérprofi, de teljesen bekattant zöldsapkás katonát. Hogy nem teljesen van híján a színészi kvalitásoknak, azt a Rambo első része bizonyítja (a többi már kevésbé).
Mint Schwarzenegger, ő is kipróbálta magát a vígjátékok világában, hasonló eredményességgel mint neves kollégája. Az Oscar (mely a magyar szinkronnal lett csak nézhető) és az Állj, vagy lő a mamám Stallone leginkább csak téblából, aminek valódi oka nyilvánvalóan az, hogy mindkét filmben csak egy pisztoly adtak a kezébe, s nem egy M60-as géppuskát, vagy egy bokszkesztyűt. Ugyanakkor sikeresebben tört ki az egyszeri puffogtató hősök közül az olyan filmekkel, mint a Cliffhanger vagy a Daylight - Alagút a halálba. Legérdekesebb alakítását a színészkirály, Robert De Niro mellett nyújtotta a Cop Landben, melyben egy hallássérült, pocakos Sherrifet játszik, a kritikusok szerint is igen meggyőzően. Mostanában leginkább a régi sikereinek feltámasztásából igyekszik megélni, előbb a Rocky Balboa-val, majd a John Ramboval.
Dolph Lundgren - 160-as IQ és bicepsz
Jean Claude Van Damme - A belga balettművész
Van Damme-mal kicsit úgy vagyunk mint a belga hadsereggel, ahol balra sorakoznak fel a flamandok, jobbra a vallonok, középen pedig csak Kohn bácsi marad, aki ugye belga. Jean-Claude Camille Francois Van Varenberg személyisége is hasonlóan összetett, mint a belga honvédelem, mivel kétféle filmben szerepelt: ahol üt, és ahol lő. Illetve néha ezek keverékében is. Miközben a kis Van Varenberg családja élte a halál unalmas belga középosztály életét, addig a gyenge fizikumú Jean Claude már gyerekként megismerkedett a harcművészetekkel, és a balettal. Ez utóbbival természetesen igencsak kilóg a kőkemény társak közül, de karrierjében ez és a karate nagyon sokban segítették.Való igaz, hogy Van Damme egyike ezen listán szereplő színészeknek, akik a leghitelesebben játszották az értő harcművészt...
Arnold Schwarzenegger - A kormányzó
Az osztrák Schobert Norbi karrierje tökéletes példája annak, hogy miért tart ott a világ, ahol tart. A kissé megrozsdásodott és szoftverhibás Terminátornak ugyanakkor Kalifornia kormányzójaként nem földrengéseket kell megakadályoznia, vagy terroristákat kell lelőnie, hanem jelen pillanatban a hitelválságot enyhíteni. Ennek persze sok köze nincs művészeti tevékenységéhez, amit az előbb említett sajnálatos okból, mostanában nélkülözni kényszerülünk. Pedig. Arni volt a legtehetségesebb (Steven Segal mellett) a mozdulatlan, kökemény katonás "arcmimika" megteremtésében. Annyira tökéletesre fejlesztette, hogy amikor egy kósza (de annál inkább elhibázott) ötlettől vezérelve vígjátékokban kezdett el szerepelni, a világ megismerhette "mosolyát" is. Mivel ez rendkívül sok gyermekben korábban csak lappangó traumákat hozott felszínre, ezért ezeket a filmeket csak szülői felügyelettel ajánljuk. Öregecskedvén az amerikai álom másik oldalát is kipróbálta (kipróbálja), hisz mint említettük, Kalifornia állam kormányzója. Egy előnye azért van a kormányzósdinak, nem játszik filmekben...
Steven Seagal - A csendes gyilkos
Seagal a 80-as években karakteres aikido technikájával friss húsnak számított a félmeztelen videosztárok között. Emellett a keveset beszélő, de még inkább kiismerhetetlenebb arcú sztárok közé rakhatjuk. Persze, ha a színészetet az alapján mérnénk, ki mennyire nem tudja használni az arcát, akkor Seagal mára többszörös Oscar díjas színész lenne. Minden bizonnyal Seagal az, akit egyszer sem tudtak megütni, ami valljuk meg, elég nehéz volt a Bud Spencer és Terence Hill filmek mellett. Bár ez utóbbiak legalább élvezetesek voltak. Seagal művész úr mostanában azonban nem keres jól filmjeivel, s mára sokat kopott jól felépített keleti imidzs is. Seagal képtelen volt kibújni abból a sémából, amibe a Nico-ban és az Úszó Erőd-ben került, ezért a filmjei a kilencvenes évek óta leginkább csak röhögésre alkalmasak. Mármint a néző számára, nem neki. Szabad idejében (és az van neki elég manapság) gitározik, énekelget, tehát azért meg van a zsíros kenyérre való.
Chuck Norris természetesen nem szerepelhet a listánkon, mivel ő nem is csúszhatott le. Egyrészt mert Chuck Norris nem csúszhat le, másrészt pedig nem is ért fel a csúcsra...
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez