Múlt héten lezajlott az Egyetemisták (és Főiskolások) Országos (Turisztikai) Találkozója. Tudósítóink a tetthelyen jártak, vissza is tértek, így némi pihenés után végre beszámolóképesekké váltak. Látványukból ítélve jó buli volt, hallgassuk hát őket:

Dunaújváros, autóbusz pályaudvar, 15.00 óra:

Ha a szervezők célja az volt, hogy a pesti hallgatók a vonatról leszállva rögtön otthon érezzék magukat, akkor teljes sikert arattak, hiszen a hetes viszonylat mikroszociális miliőjét tökéletesen visszaadta az EFOTT busz. Amíg a járművön izzadó tisztelt szerkesztőség éppen azon gondolkodott, hogyan hozzon létre átmeneti barátságokat a gyengébbik nem képviselőivel, addig a  körjáratként üzemelő Alba Volán viszonylat segítségével mindent láthattunk, amit érdemes Dunaújvárosban. A lista sajnos, hála az ötvenes évek cizellált építészeti kultúrájának, nem túl hosszú. A helyi erők kedvessége viszont sokat tompított a Sztálin barokk remekművek okozta sokkon.

Kissé hosszúra nyúlt sightseeing tour után végre megérkezünk a Szalki-szigetre. Némi keresgélés után sikerül behatolni az objektum területére is. A sörsátor kínálatának szigorúan szakmai szemrevételezése után pár óra elteltével be is járjuk a rendezvény területét. Már a legelején örömmel állapítjuk meg, hogy a patinás cseh sörgyár számos konkurensével ellentétben, valóban kiváló marketing tevékenységnek fogta fel a rendezvényen való megjelenést, s nem itt akarta féléves bevételi tervét teljesíteni. Legalábbis a 320 forintért árult dobozos (!) Kozel erre utal.

Az idei EFOTT a sport jegyében telt. Hogy ki szentelte annak, azt sajnos nem tudjuk, jelenlevő régi és új ismerőseink nem sokat áldoztak a wellnes oltárán… Persze, ez lehet, minket és szociokulturális közegünket minősít... Bár egyes vanautui kutatók szerint a sör és az ipari mennyiségű cigaretta jó hatással van a különböző egyetemista élsportolók teljesítményére, mi ezt sem cáfolni, sem megerősíteni nem tudjuk...

EFOTT fesztivál, Nagyszínpad 19.00 óra:

Néhány ampulla sörrel, illetve égetett szeszesitallal felvértezve beállunk a Nagyszínpadról ránk zúduló kultúrzuhany alá. A 30Y élőben nyújtott teljesítménye felől a szerkesztőség véleménye erősen megoszlik. Abban mindenesetre egyetértünk, hogy jól képzett zenészek, de a frontember színpadi mozgásán még dolgozni kellene (magyarán úgy integet, mintha egyfolytában abba akarná hagyni).

EFOTT fesztivál, 20.00 után:

Sajnos a szerkesztők az este további részén egyre ritkábban küldenek beszámolót a rendezvény aktuális alakulásáról, ezért csak töredék információkból tudunk dolgozni. A fesztiválon dolgozó különböző marketinges csapatok lelkiállapotát híven tükrözi az a hölgy, aki promóciós anyagát, „rágó b…meg nem kotton” felkiáltással próbálja kezünkbe nyomni. Mivel ebből csak a "kottont" értettük, lelkesen zsebre is vágjuk.

EFOTT fesztivál, Nagyszínpad 23.00 - 00.30:

Tankcsapda, 15.000 ember, őrjöngés. Kint tartózkodó, még kommunikáció képes szerkesztő munkatársunk rövid, de annál kifejezőbb helyzetjelentése szerint  „állat jó a buli”. A színpadhoz csábító közelségben fekvő pálinkaházban a koncert után elégedetten állapítjuk meg, hogy Lukácsék ismét nem okoztak csalódást, és alaposan megmozgatták a pogózás, és csápolás nemes küzdősportjaira kiéhezett közönséget.

Efott fesztivál, HÖOK sátor, 01.00 – 05.00:
 
Dévényi Tibi bá’ keveri a korongokat. Némi gyermekkori traumák táplálta szorongással lépünk a sátorba, de szerencsére hamar kiderül, hogy ezúttal a piros labdák, a kívánságok, és a Lemezlovas dala kimarad az esti programból. Ellenben kiderül, hogy Tibi bá’ annak idején, még a Három Kívánságot megelőző szebb napjaiban nem véletlenül volt a Legvidámabb Barakk egyik kedvenc médiása, riportere, szerkesztője. Mesterien lovagolja meg a korongokat, és teremt fergeteges hangulatot a sátorban. A hajnal közeledtével már egyre kreatívabbra sikerednek a táncfigurák, sokan már csak lazán dodzsemeznek a parketton utolsó pohár italukkal.

Efott fesztivál, kemping, valamikor fájdalmasan korán:

A felkelő nap boldog, elégedett, bár kissé megviselt, és nem is olyan kissé más(harmad-negyed-ötöd)napos fiatal értelmiségi tömegre ragyog rá. A felsőoktatás Arany Hordája felkerekedik, és visszavonul öt napon át megszállva tartott, alaposan lerabolt, de meg is szeretett szállásterületéről, a Szalki-szigetről. Rájuk fér a pihenés – a szigetre is, a fesztiválozókra is, a tudósítókra is…

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!