Nagy emberek nagy ötletei, avagy hogyan hódította meg a világot egy-egy merész újítás

Ha az ember meghallja azt a szót, hogy divat, rögtön a kifutók, a nagy márkanevek, és a barátnő nagyon sokadik pár cipője jut eszébe. Persze a divat nem csak a ruházati cikkekre korlátozódik.

Divat minden, ami jellemez egy kort, vagy egy kultúrát. Ráadásul igen izgalmas belegondolni, hogy néhány dolog, amelyek ma is igen kedveltek és használatosak akár évtizedekre, századokra, sőt évezredekre nyúlnak vissza. Mindannyian ismerjük a mondást: tejben-vajban fürösztelek. Sokan talán azt is tudják, hogy miért is számít ez különleges kényeztetésnek. Kleopátra, aki az önálló Egyiptom utolsó uralkodója volt, szamártejben fürdött, így nem csoda, hogy szépségéről még évezredekkel később is megemlékeznek. Természetesen már előtte is ismerték a háztartásban használt anyagok, illetve a gyógynövények szépítő hatását, d ezek elterjedését tulajdonképpen Kleopátrának köszönhetjük. Nehezen tudta volna titokban tartani szépségének receptjeit, ugyanis a kencéket először külön erre a célra tartott rabszolganőkön próbálta ki. Kleopátra korában, és már jóval azelőtt is a tisztálkodás amúgy is alapkövetelmény volt. Az ókori kelet embere úgy hitte, pontosabban nagyon jól tudta, hogy a tisztaság a testi-lelki egyensúly előfeltétele.

A rómaiaknál volt a legjellemzőbb a közös fürdők használata, és az első igaz fürdőkádat is hozzájuk köthetjük. Először Néró édesanyja, Agrippina építtetett magának fürdőkádat saját villájában. Példáját tehetősebb emberek egész sora követte. A középkorban a fürdés szokása jócskán alábbhagyott, mondhatnám, hogy teljesen eltűnt. Csak az 1800-as évek elején próbálta meg Madison, az USA elnöke újra divatba hozni a fürdőkádat, és tüntetőleg állíttatott egyet a Fehér Házban. Azonban még akkoriban is akadtak emberek, aki egészségtelennek és erkölcstelennek tartották a nagy mértékű mosdást. Manapság mégis az ellenkezője igaz, és ezt köszönhetjük kicsit Agrippinának és kicsit Madisonnak is. Persze az ókorban sem tartozott mindenki napirendjéhez a tisztálkodás. Hérodotos például hírt ad a lovas nomád szkítákról, akik soha nem fürödtek, hanem cédrus, ciprus, fenyőtömjén és víz keverékéből készült masszával kenték be magukat, és ezáltal illatoztak naphosszat. Amíg a szkíták az illatszereket a fürdés helyett használták, addig a nagy ókori civilizációk lakói annak kiegészítéseként. Ahogy a középkor elhanyagolta a tisztálkodást, úgy az illatszereket is, és bár az arab alkimisták gyártották az illatos vizeket, nem terjedtek el túlságosan. Az igazi alkohol tartalmú, folyékony parfümöt III. Edward angol király felesége, Philippia hozta divatba. Alapanyaga rozmaring volt, és bármilyen meglepő, de magyar víz néven vált ismertté. A magyar víz egyébként Erzsébet királynénk kedvelt illata is volt. Hatalmas újítást jelentett egy Kölnbe vándorolt olasz borbély illatszere, amelyet az 1700-as évek elején készített. A termék kölnivíz néven került forgalomba.

Viszont a világhíres 4711 csak a század végén született meg, egy karthauzi szerzetes jóvoltából. A szerzetes egy életelixír titkos receptjét adta nászajándékba a fiatal kereskedőnek, Wilhelm Mülhensnek. Mülhens hamar felfedezte a recept értékét, illetve a szer jótékony hatását, és megalapította saját üzemét Glockengasse 4711-es szám alatt, amelyről a parfüm a nevét kapta. A 4711-et eleinte gyógyító hatásáért használták, majd csak később vált kifejezetten illatcikké. A parfümök és a divat világát egy név köti össze: Coco Chanel. A divattörténet bájos tervezője Gabriel Chanel néven született az 1800-as évek végén. Merészségével fenekestül felfordította a női divatot. A No.5. parfüm mellett az ő újítása volt a női pulóver, a bubifrizura, a rakott szoknya, valamint a bizsu ékszerek is. Hatalmas áttörést jelentett rövid, térdig érő szoknyája, amely azonnal sikert aratott. Azonban mégis akadtak ellenzői: a spanyol királyné rendelettel tiltotta meg a rövid szoknya viselését. A pápától ezért kitűntetést kapott, mint a keresztény erkölcsök védelmezője. De Chanelt nem lehetett megállítani. Olyan divatot teremtett, amely hű lett vezérmondatához: „Légy rendkívüli, hogy pótolhatatlanná válhass”. Akárcsak ő maga. Ha már a rendkívüli és pótolhatatlan személyeknél tartunk, nem feledkezhetünk meg Erzsébet királynénkról sem. A darázsderekú szépséges királynő ismert volt hóbortjairól, de azt talán még ő maga sem sejtette, hogy újdonsült frufruja milyen nagy hatással lesz a kor és későbbi idők frizuradivatjára. Abban a merev korban, amikor a nők frizurája szigorúan hátrafésült, hátul kontyba tűzött formában volt elfogadható, Erzsébet merészsége először ugyan kisebb felháborodást váltott ki, de bátran állíthatjuk, hogy hazánkban ő hozta divatba a frufrut. Nehogy azt higgyük, hogy csak egy nő teremthet divatot! A XIX. század végén a legelegánsabb férfinak Edward herceget, az angol trón örökösét tartották. Budapesti látogatásakor Blaha Lujza, a nemzet pacsirtája a következőket írta róla: „Mondják is, hogy ő csinálja a divatot, és ha most zöld frakkban ülne páholyában, hát holnap egész Pest zöld frakkban feszítene.” Szerencsére a herceg nem volt ennyire elszánt, és nem a zöld frakkot, csupán az szmokingot hozta divatba, no meg az élére vasalt nadrágot. Ugyanis egy utazása alkalmával a szabója véletlenül az addig szokásos csőforma helyett élére vasalta a herceg nadrágját, de nem volt idő kijavítani a hibát. Férfiak (és nők!) ezrei követték példáját, és még ma is elegáns viseletnek számít.

A szabadelvű és szeszélyes Karády (Kanczler) Katalin sem félt az újításoktól. A gyönyörű színésznő saját bevallása szerint „már csitri korban dámaszerűségre” törekedett, így nem csoda, hogy ő jelentette az 1940-es évek nőideálját. Arról nem is beszélve, hogy négyszögletes fehér gallérjával, a Karády-gallérral beírta nevét a divattörténetbe is. A divat jön-megy. Változik, mindig új arcot ölt, új helyen csapja fel a fejét. Ahogy Shakespeare is megmondta: „Huncut tolvaj ez a divat. Tizennégy és harmincöt év között minden forróvérűt megkopaszt… Látom én ezt, és azt is látom, hogy a divat több ruházatot használ el, mint az emberek.” És milyen igaza volt! De ez így volt, van és lesz rendjén. Mindig akad majd egy bájos színésznő, vagy egy újításra vágyó elnök, akit utánozni kezd a világ. Ha nem is egyiptomi uralkodónők, vagy angol trónörökösök, de mindig lesznek nagy emberek, nagy ötletekkel.

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!