La Villa Tosca: az igazi francia romantika oázisa

Franciaország, Bassin d'Arcachon partszakaszán sorra épültek fel a tetszetősebbnél tetszetősebb villák, paloták és hétvégi házak, azonban az olaszos bájával messze kimagasodik az óceánparttól pár méternyire felépített La Villa Tosca.

Annak ellenére, hogy az aquitániai szőlőművelés már a római kortól kimutatható-, a bordeaux-i bor első nemzetközi (el)ismertségét Aquitániai Eleonóra és Plantagenet Henrik 1152-es esküvője után érte el. Az angol uralom alá került Bordeaux és a hasonló néven illetett egykori királyság ugyanis ennek a frigynek köszönhetően tudott évszázadokon keresztül a szigetország egyedüli borszállítójává válni. Az angol ízlés szerint itt termelt és palackozott élénksavú claret-eket csapolták Londontól a skót partokig. A gallok rabigájukat lerázva, a XVIII. századtól tudtak áttérni a château-féle borok előállítására, amelyhez új földterületeket kellett bevonniuk a szőlőművelésbe. Ehhez nemcsak a Médoc vidékét kellett visszahódítaniuk a folyótól, hanem fel kellett kapálniuk az Atlanti-óceán széltől védett partszakaszait is. Az óceáni éghajlat, a kontinensre jellemző sok napsütés, illetve a meszes, kavicsos talaj miatt az 1850-es évektől fellendült a városhoz közeli d'Arcachon-öböl-menti termelés is.

Erre az egyedi mikroklímára azonban nemcsak a borászok figyeltek fel, hanem Bordeaux tehetős lakói is. A tengeri viharoktól jól védett öböl partszakaszán sorra épültek fel a tetszetősebbnél tetszetősebb villák, paloták és hétvégi házak. Rendszeresen itt gyógyítatta légúti betegségeit Toulouse-Lautrec világhírű festőművész is. A minden luxussal felszerelt tüdőszanatóriumok és ingatlanok közül azonban messze kimagasodott olaszos bájával az óceánparttól pár méternyire felépített La Villa Tosca. Az itáliai neoreneszánsz stílust követő lakot 1903-ban építette saját használatára Bordeaux város egykori ügyésze Germain Cumenge, amelyhez természetesen egy 4500 négyzetméternyi parkot is hozzá illesztetett. A francia bájjal és ízléssel berendezett hétvégi ház szerencsésen ötvözte és ötvözi az itáliai quintocento stílust, amit- szerencsékre1990-től már nemcsak a család, hanem turistaként mi is élvezhetünk. A luxushotel nyolc esztétikusan berendezett szobával várja jelenleg vendégeit, amelyekhez természetesen egy-egy fürdőszoba is dukál. Az ingatlan felújítása során a tervezők arra is ügyeltek, hogy négy szobát úgy rekonstruáljanak korhűen, hogy az a kifinomult ízléséről is ismert néhai Germain Cumenge megelégedésére is szolgáljon. Ezekben a fehérre meszelt, halvány árnyalatú pasztellekkel kidekorált szobákban eredeti, XIX. században készített márványkandallókkal fűthetünk. A „palota” legnagyobb kincsét azonban nem itt, hanem a toronyban találjuk: az itt kialakított lakosztályban ugyanis az ablakok a padlótól a plafonig érnek, ezáltal az itt pihenők 360 fokos panorámában láthatják az óceán hullámait és a környező szőlőkkel borított lankákat. Maximális pihenésünkhöz a hotel üzemeltetői a korábbi gazdasági épületekből kialakítottak egy könyvtárt, egy konferencia-és egy mozi termet is. Persze aki szerelmével érkezik ide, annak ajánlatosabb a hotel borospincéjéből szervírozott jófajta üveg bordeaux-t felrendelnie, majd a teraszon megcsodálnia a naplementét.