Míg Európában a vékony-, addig Mauritániában a kövér nő a szép. Mi azt nem tudjuk elképzelni, hogy milyen napi 13-14 ezer kalóriát elfogyasztani, a mauritániai férfiak pedig az elképzelhetetlen, hogy olyan nővel kössék össze az életüket, akiknek a testét nem borítják hájredők.

Európa kontra Nyugat-Afrika
Míg a reneszánsz korabeli festményeken hatalmas baldahinos ágyakon fekvő, kerek idomú európai nőket láthatunk, addig manapság az újságok címlapjai azt sugallják, hogy a szőrtelen, szagtalan, ránctalan, vékony nő az eszmény. "Míg a múlt század elején a töltött galambokért rajongott a világ, a húszas években már a lapos mellűek jöttek divatba, hogy aztán 1950 tájékán átadják a helyüket a telt idomú homokóráknak. Ma ismét a cingárság a sikk " (Garfinkel, Garner, Anorexia Nervosa: A Multidisciplinary Perspective New York: Brunner/Mazel 1992,106 o.) – legalábbis a nyugati kultúrában. Így nem véletlen, hogy értetlenül állunk azon kulturális normák előtt, melyek nem egyeznek ezzel a képpel. Például míg nálunk egy 160 centis, 85 kilós nő meghökkentést vált ki, addig Mauritániában az ilyen testalkat a befutó: a világnak ezen részén a puha domborulatok ugyanis a jólétet, a gazdagságot szimbolizálják. Persze a nők itt sem ilyen kövéren születnek, így azért, hogy elérjék a számunkra ideális testalkatot, már kislány korukban komoly erőfeszítéseket kell tenniük: a szülők több hetes hízókúrára, úgynevezett leblohut-ra küldik a gyermeket, ahol mesterséges módszerekkel tömik beléjük az ételt.

Napi 13-14 ezer kalória
A lánygyermekeket a kúra alatt hivatásos hizlalók veszik kezelésbe. Ha nem esznek kellő mennyiséget, akkor pálcával, veréssel kényszerítik őket napi 13-14 ezer kalóriányi étel megevésére. Naponta a négy étkezés során minimum 6 liter zsíros kecsketejet, 40 darab datolyás-földimogyorós golyókat (darabonként 300 kalória), és töménytelen mennyiségű olajos kuszkuszt, szárított húst és rizst kell elfogyasztaniuk. Ha egy lány szervezete ellenáll az ételnek, akkor nem csak megverik őket, de még a saját hányásukat is meg kell enniük. Amennyiben a terápia 1-2 hét után nem váltja be a hozzá fűzött reményeket, azaz a kislányok még nem híznak kellő ütemben, akkor bevetik az utolsó csodaszert, s tömény zsírt itatnak velük. Mauritániában oly annyira sikk kövérnek lenni, hogy senki sem törődik a meggyötört, üveges szemű, hasfájós, az eszméletlen mennyiségű ételtől már alig élő lánykákkal. Ez a nemtörődömség számunkra elfogadhatatlan lenne, de ott mindez természetes, hiszen azok a nők, akik hizlalják őket, ezen a procedúrán gyermekként ugyanúgy túlestek. Ráadásul a hivatásos hizlalók boldogok: hiába mozognak nehezen, élvezik, hogy a terebélyes méreteik miatt istenítik őket a férfiak. (Persze a hizlalók nem csak a lányoknak akarnak jót, hanem maguknak is, ugyanis minél kövérebb lett egy lányka, annál több pénzt kap a felhizlalásáért.)



Hájházasság
Az agyongyötört lányok több hetes kúra után meghízva térnek haza, ahol feleségül adják őket. Persze az életük ez után sem csupa móka és kacagás: míg a nyugati világban a kóros elhízás egészségügyi következményeiről naponta hallunk, ők ezzel nem csak hogy nem törödnek, de még hizlaló tablettákat is szednek, hogy le ne fogyjanak. "Miközben a mauritániai nőeszményről forgattunk a hizlalótáborokban, állandóan eszembe jutottak a nyugati divatlapok címlapjai a csontvékony manökenekkel és a sok folyton fogyókúrázó nőismerősöm Európában. Ráadásul mindez elvileg értünk, férfiakért történik mindkét felén a világnak: itt fogynak, ott híznak, de azon sem itt, sem ott nem nagyon gondolkodnak az emberek, hogy mégis miért " – több helyen olvashattuk S. Takács András nyilatkozatát, aki tavaly forgatott Mauritániában. Valójában tehát nem ítélhetjük el ezeket a nőket, hiszen mi is a férfinak akarunk tetszeni. Csak éppen míg mi abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy szabad akaratunkból sanyargatjuk magunkat, a mauritániai lányoknak nincs más választásuk.

Szalay Rita

• Mauritánia utazás

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!