Egy film, amelyről nem lehet kritikát írni. Ez úgy egyszerűen van, se elrontani, se maradandót alkotni nem lehet vele. Lesz sok vér, meg maszk, tehát minden ami kell egy horror filmbe.

Rob Zombie-n látszik, hogy szívesen vette elő a témát és megalkotta a saját átíratát. Most legalább tudjuk, hogy otthon nem a legóival játszott. Ha valami |műveletlen tuskó| nem tudná, a Halloween az egyik legnagyobb klasszikus a horror történetében. Márha persze a horrort elfogadjuk egy önálló művészeti ágnak, és nem valami beteges hajlamnak. Természetesen mi nem tartjuk annak, de nézni nem szeretjük, bezzeg csinálni. Mielőtt teljesen elvesztem a fonalat, igyekszem valamit a filmről is írni. A sztori nagyjából, hogy öreg-öreg Myers 15 év után kiszabadul az amerikai OPNI-ból (gyengébbek kedvéért: Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézet), és elindul szülővárosába megkeresni kishúgát. Ez eddig igencsak szivet melengető lenne, bár tudjuk, hogy nem átölelni akarja csak úgy testvériesen. Láthatjuk Myers gyerekkorát, méghozzá egy kiválóan érzékkel kiválasztott |15 éves lettem és utálom a szüleimet és apu adjál pínzt| gyerekszínész képében. A könnyebb megértés jegyében természetesen a gyerekre ráaggadtak egy Kiss pólót, valamit etettek vele, mert olyan képet vág mintha most nyelt volna le egy békát, és természetesen mindenki bántja a suliban (megint az irodalom tanár tehet mindenről), és a szülei veszekednek otthon. Az egyszeri európai persze ingatja fejét mint a gall, mikor rómait lát. Ha nagyon kötegedők akarunk lenni, ez ott típikus, csak épp nem húz magára maszkot, nem hörög artikulálatlanul, csak fog egy stukkert, és halomra lövi az osztálytársakat. Főleg ha rossz horror remake-eket néz meg a moziban. Minden defektes olvasónak szívből ajánljuk.

:

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!