Hal- és Bornapok, Balatonfüreden – élménybeszámoló
Folytattam utamat, s most a pincék látogatása helyett, az immár negyedszer megrendezett "bfüredi" "Hal- és Bornapokon" jártam a különleges Tagore-sétány öreg platánfái alatt, egy a helyi borvidékhez tartozó, tavalyi év a "Régió Év Borásza" cím tulajdonosa, rendszeres kiállító, a Mészáros Pince - Pécselyről meghívottjaként.
Így érdekes összehasonlításokat lehetett tenni, akár ugyanazon borfajtákból, de más borvidékekről, s nagyon színes benyomást kaphattunk a magyar jó bor egy kisebb szegmenséből is.
Miután már több éve járok le Balatonfüredre a szokásos augusztusi Borhetekre, ezért ilyenkor mindig az új kiállítókat szoktam felkeresni, az új ízek keresése miatt, de természetesen a végén mindig újrakóstolva a már előző években megismert borfajtákat, újabb évjáratokban.
Most csak érdekességeket emelnék ki
Idén megismerkedtem a "barátcsuha" nevű régi magyar szőlőfajtából készített borral, melyről megtudtam, hogy csak jó termőhelyen lévő szürkebarát között érzi igazán jól magát, s ott terem, de másképp kell vele egy kicsit bánni, kezelni, szüretelni, mint a híres szőlőfajta társát. Nagyon ízletes, gyümölcsös, de szárazabb, mint a szürkebarát. Öröm volt egy igazi ősmagyar szőlőfajtának gyümölcsét ízlelgetni a Barátcsuha Borháztól, Nagy Imre borász munkáját.
Sára Sándort – úgy gondolom – mindenki jól ismeri, mint filmes szakembert, rendezőt, a Duna Tv exelnökét és a Magyarok Világszövetsége exvezetőjét, aki visszavonulva köveskáli birtokára, borászkodásba fogott. Tőle egy remek Pinot Noir-t (no nem 2010-ből) kóstolhattam Tőle, amely igazán versenyre kelhet a nagy pincék hasonló fajtáival. Újfent bebizonyosodott számomra, hogy a kitartó probálkozás a termőterület optimális szőlőfajtáinak megtalálása eredményhez vezethet, természetesen a gazda mérhetetlen szőlő-, és borszeretete igényével.
Palóznak is képviseltette magát, ahonnan nagyon élvezetes, igazi balatoni savakkal rendelkező fehérborokat kóstolhattam, amelyekből is kiemelkedett az igazi Csopaki Olaszrizling-je,a helyi hegybírótól, Csiszár Pétertől.
A két tokaji pince termékei közül kiemelném a Monyók Pince új Sensus-át, amely egy száraz tokaji cuvée,amelynek alapjait a Zéta-Hárslevelű-Sárgamuskotály szőlőfajták házasítása képezi 2009-ből. Finoman dekoratív illatú, ízében testes, extraktban gazdag, komplex, kerek, harmónikus bor. Észrevehető volt, hogy a belföldi borkedvelők inkább a helyi, tájjellegű borokat keresték a kiállítóknál, s a tokaji borokat a külföldiek ízlelgették igazán.
Nem csalódtam, a már régebbről általam ismert Koczor-féle Rozáliában, amelynek semmi köze a roséhoz, egy nagyon kellemes, speciális balaton-felvidéki, száraz, könnyű borocska, Koczor Dóra ízlését magán viselve.
Meghívóm megkóstoltatott a Nála vendégeskedő Lincz István pincéjéből származó Móri Ezerjó-val is, hogy érezzem a különbséget a balatoniak s közte, hát éreztem.
A VIVAMUS Borházhoz már nem jutottam el, mivel egyrészt már ismerem nagyjából boraikat, illetve az a két este, amit lent töltöttem kevésnek tűnt e kis borász csapat termékeinek átfogó megismerésére, hiszen a jó borok ízlelgetése közben az igaz magyar ember nemcsak szakmai bor dolgokról cserél eszmét, hanem különböző érdekes anekdoták is elhangzanak, a vélemények összevetése mellett, persze.
Beszámolóm végére hagytam a két „nagyágyút”, a villányi Tiffán, s a szekszárdi Vida pincék borairól való benyomásaimat. Kiváncsivá tett a kiírás a borajánlatukról, amelyből a Régimódi-t, és a Luciá-t választottam, mindkettőt 2008-ból, az előző pourtugieser és kadarka házasításával, az Ördögárokból, míg a második szintén cuvée, merlot alapon/Ördögárokból, és a két Cabernet/a Kopár aljából társításával készült. Mindkettő tartalmas vörösbor, de nekem igazán a Lucia lopta be magát a szívembe, mivel selymessége bársonyossága, megfelelő villányi száraz utóízzel párosult, csak egy baj volt vele, a kóstolási ára: 650,- Ft/ dlit-t taksált. Így már úgy éreztem, hogy a Budai Várban vagyok, az őszi, hagyományos Borfesztiválon. Visszaadva a gyönyörű, új, fesztiválokra készült villányi kristály borospoharat / 500,- Ft-os kaucióval, továbbhaladtam a Vida Pincének ajánlatát megtekinteni. Ugyan jelen volt a helyszínen a kiváló borász maga is, de engemet és kóstolótársaimat a család nagyobbik/ jogász végzettségű/ leánya kínált végig, a finomabbnál finomabb nedűkből. Megismerhettem az Öregtőkék szőlőjének borát, amely kiderült, hogy még mindig termő 90 éves szőlőtőkék vörösbora, s igazán ízletes. Megállapítottuk, hogy a Vida bor-sorból a prímet a La Vida, 2006-os Kékfrankosa viszi, amelynek teltsége megfelelőképpen harmonizált gyümölcsösségével, s érezni lehetett rajta a hosszú fahordós érlelési időszakot is - melyet a többivel ellentétben visszakóstoltunk társaimmal.
A meghívóm, Mészáros-Bozsó József, többszörös aranyérmes helyi borász/Giligo, Legadó,stb./ szakmai önbecsülése, s büszkesége nem hagyta, hogy ezen ízzel a szájban búcsúzzunk a Bornapok kiállításáról, s ezért a már egyszer aranyérmes saját Sziklavér 2009-ből, amely egy jófajta, kézműves módon termelt, s feldolgozott viszonylag friss telepítésű Cabernet Sauvignon palackja került elő, s azt utolsó pohárként való koccintással váltunk el egymástól, azzal, hogy legközelebb találkozunk az augusztusi borhéten, ugyanitt.
A rendezvényen több program is szórakoztatta (ezalól talán kivétel a szombat késő esti house-dance dj. műsora – amely nem ide való volt) a látogatókat, jelen volt több média is: HÍR Tv, Magyar Nemzet, Füred Tv, stb., de az látszott igazán, hogy a megfelelő időjárás, amely szombat délután - estére alakult ki, tölti meg a padokat, s persze a poharakat is igazán, ugye!
Számos budapesti ismerőssel találkozva megállapítható, hogy az igaz borkedvelő mindig megtalálja a színvonalas kínálatot, amely nemcsak a rendezvény szervezőinek gazdasági eredményei elérése irányába mutat, hanem igazi élvezetet nyújthat a rendezvény látogatói számára.
A fenti élménybeszámolót lejegyezte;
Bárkovics József - borkedvelő
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez