De tényleg, miért? A szerelem önmagában egy tragédia, esetleg mi tesszük azzá, vagy csak tragédiaként éljük meg? Többek között ezeket a kérdéseket feszegeti a Spirit Színházban a Noé Viktor által rendezett Kéretik elégetni című darab, mely cselekménye egy tragédia körül, vagy még inkább egy tragédiának köszönhetően kibontakozó szerelmi történetet mutat be.

A helyszín már önmagában is tökéletes hangulatot biztosít a történethez, hiszen a nagyobb szobányi teremben a „nézőtéri” székek a díszlettől, és ezzel együtt a színészektől is úgy másfél-két méterre helyezkednek el, így ennek, és a „színpadon” berendezett amerikai konyhás nappalinak köszönhetően valóban olyan érzésünk lehet, mintha valakinek az otthonában ülnénk. Nagyon meglepett, hogy egy pillanatig sem éreztem magam kellemetlenül, pedig valahányszor egy nagyobb színházban az első sorba kényszerülök, úgy érzem, mintha belemásznék a színészek előadásába, illetve valamilyen furcsa módon feszélyezve szokott rám hatni, hogy ilyen közelről kell végignéznem az -érthető módon- eltúlzott játékukat.

További fotókért kattints a képre!

A darabnak mindössze négy szereplője van, ami még inkább megerősíti a bensőséges hangulatot, illetve lehetőséget ad arra, hogy a karakterek minél többet megmutassanak magukból. Az egyetlen női szereplő Anna, a táncművészből éppen koreográfussá avanzsáló, meglehetősen bizonytalan, önmagát kereső fiatal lány, aki a forgatókönyvíró Burtonnel való kapcsolatából próbál kimászni, miközben inkább csak jobban belezuhan abba. Személyes kedvencem a cinikus, meleg marketinges Larry volt, aki szarkasztikus stílusával fantasztikus módon ellensúlyozta a sokkal inkább Anna, mintsem a darab elején történt haláleset okozta feszültséget. A negyedik szereplő Pale, akivel számomra a legnehezebb volt azonosulni, sőt, egyáltalán elfogadással fordulni felé, azonban mégis talán a legsokrétűbb karakter.

Szereposztás:

Anna - Földesi Ági

Burton - Gere Dénes

Larry - Blahó Gergő

Pale - Noé Viktor

Rendező: Noé Viktor

Igazából már az első felvonást követően megfogalmazódott bennem a kérdés, hogy vajon mit keres egy fiatal, csinos, tehetséges lány egy nárcisztikus, elkényeztetett ficsúr mellett, akit ő maga is szívesen figuráz ki a legjobb barátjával. Persze ezután elgondolkozhattam azon, hogy egy ilyen férfinál mennyivel lehet jobb egy másik, aki kicsit alkoholista, egy kissé erőszakos, meglehetősen közönséges, aki tegyük fel, hogy azért mégiscsak szereti a lányt. Azon is elgondolkoztam, hogy vajon Anna és Pale akkor is egymásra találtak volna, ha nem történik meg a tragikus eset, ami egy kicsit sötét, ijesztő kapoccsal köti össze őket? Vajon Anna akkor is képes lenne elhagyni Burtont, ha nem jön egy másik férfi? Vajon lett volna ereje, hogy felismerje, hogy semmi keresnivalójuk egymás mellett a megszokást és a „mindketten művészek vagyunk” életérzést leszámítva? Vajon Anna és Pale fent tudják tartani ezt a kapcsolatot hosszú távon? Vajon Pale meg tud változni Anna kedvéért?

Ezek a kérdések minduntalan a fejemben kavarognak, mióta legördült a függöny, és azt hiszem, ennél jobb dolog aligha történhetne, hiszen meggyőződésem, hogy akár egy színdarab, akár egy könyv, éppen úgy, mint egy film célja nem az, hogy jó vagy rossz legyen, hanem, hogy gondolkodásra késztessen minket, és ne hagyjon nyugodni több héttel, hónappal, vagy akár évvel azután, hogy szerencsénk volt hozzá. A Kéretik elégetni című darab tehát magasan hozta a várt hatást.

További információk itt!

• kéretik elégetni kultúra noé viktor spirit színház színház

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!