Farmer a popkultúrában

Gondolj James Deanre! Képzeld el hullámos szőke haját, felhős pillantását és szexis félmosolyát. Fekete garbóban és elengedhetetlen western csizmájában, kezében cigaretta, és fehér, testhez simuló nadrágjában olyan, amilyet az 50-es években hordtak a kisfiúk.

James Dean emléke most már örökre összefonódik a Levi’s 501-sel, fekete bőrdzsekivel és az ezüst Porsche 550 Spyderrel. A romantikus lázadás és nonkonformizmus ikonja, az „Élj gyorsan és halj meg fiatalon” életstílus hús-vér megtestesítője. Nehéz őt másképpen elképzelni, mint kedvenc farmer-egyenruhájában, amiben úgy néz ki, mint egy cowboy a szabadság és kalandok hazájából.

15 évvel Dean halálát követően, az emlékezetes 1969-es évben, amikor berobbant a hippi- és a rock- kultúra, már senkinek nem volt kétsége afelől, hogy a farmer kötelező ruhadarabbá válik ezekben a felszabadult forradalmi években.

James Dean, Marlon Brando, Bob Dylan, Jack Kerouac, és a Woodstock- fesztivál azon résztvevői, akik nem voltak meztelenek- mindannyian azzal manifesztálták lazaságukat és nonkonformizmusukat, hogy elkoptatott, poros Levi’s nadrágot hordtak. Lehetőség szerint „trapéz- gatyát”.

A 40-es évek végéig a farmerek-, amelyekre már vagy 50 éve a Levi’s márkanevet használták szinonimaként- munkaruhának, sőt majdhogynem munkásruhának számított. Tehenet legeltettek, teherautót javítottak és gyári futószalag mellett dolgoztak bennük. Így hát nem meglepő, hogy amikor az 50-es években a Levi’s úgy döntött, hogy farmereihez több helyi jelleget ad és- óóó, anyám!- tömegesen kezdi öltöztetni a nőket, a farmer lett az átváltozások és a konvenciók letörésének szimbóluma. A nők természetesen egyből kapva kaptak az új, kényelmes trenden, ami ugyanakkor lehetővé tette az isteni, kerekded formák megmutatása és büszkén viselték a szűk, elasztikus Levi’s farmert, fülük mellett elengedve a régi rend védelmezőinek rosszindulatú megjegyzéseit. A forradalom elkezdődött és már semmi sem tudta megállítani. Az 50-es és 60-as évek a gyors technikai fejlődés és számos felfedezés időszaka, amelyek szerepe a mindennapi élet megkönnyítése volt: mosógépek, hűtők, tömeges gyártású autók, gyorsfagyasztott áruk, papír zsebkendő, puhakötésű könyvek- mindezek a gyorsaság, a kényelem és az élvezet kultúráját teremtették meg. A Levi’s ugyanekkor nem maradt a háttérben és alaposan hozzátette a maga részét ezekhez a változásokhoz. Az akkori fiatalság kihasználta a farmer adta mozgásszabadságot, ami addigra már teljesen rugalmas volt, gombok helyett cipzár volt benne, öt zseb volt rajta és lehetetlen volt elnyűni.

Marilyn Monroe a legjobb művészekkel engedte magát lefotózni, úgy hogy különféle macskapózokat vett fel Levi’ s-t viselve, aminek a fiatalságra tett hatása nem maradt el- azokban az időkben ők már a popkultúra tudatos fogyasztói voltak. Átadták magukat a zene, a tévé és a mozi hatásainak és aktívan formálták is azokat, ami a rock’n’roll kitöréséhez és az úgy nevezett „fiatal kultúra” kultúrában betöltött vezető szerepének létrejöttéhez vezetett, és amely hatására létrejött többek között a hippik és a rockerek szubkultúrája. Az „ellenkultúra” kifejezés ekkor terjedt el széles körben, és a fiatalok úgy tartották, a farmer tiltott viselet az egyetemek katedráinál és politikai pozíciókban ülő fehérgallérosok és döntés hozok számára.

Természetesen minden, ami alternatív és az ellenkultúra részét képezi, idővel tisztán mainstreammé alakul- a 70-es években nehéz volt egy olyan emberi lényt találni, aki ne viselt volna farmert. Még mindig egy csipetnyi elegáns nemtörődömséggel hordták és egyértelműen nem lehetett farmert viselvén bebocsátást nyerni a szalonokba. És bár a Beatles keményen tartotta magát, így továbbra is öltönyben és keskeny nyakkendőben léptek fel, addig a Rolling Stones már nem tett úgy, mintha jó kisfiúk lennének. Ők obszcén pózokban fetrengtek a színpadon, gyakran tetőtől talpig szélsőségesen szűk farmerban, amellyel Andy Warholt ihlették meg, aki 1971-ben a saját stúdiójában rendezett fotózást az akkori leghíresebb sztárokkal (ezen belül Coreya Tippinnel és Joeya Dallesandroval), illetve inkább azok testrészeivel, úgy, hogy mindenki Levi’ s-t viselt.

A mozikban is beköszöntött a farmer. John Voight, Steve McQueen, Robert Redford, Robert De Niro, Dustin Hoffmann… ők mind-mind farmert viseltek. Érdekesség, hogy pont a 70-es évek amerikai moziját tartják a legfontosabbnak a cinematográfia szempontjából. Éppen a filmnek köszönhető, hogy az akkori farmeres snitt- a fenéken és a combokon lehetetlen módon feszülő, lefelé bővülő szárú farmer, a hatalmas gallérú poliészter ingek, és az óriási haj- megmaradt. Ugyanakkor a farmer viselése már nem jelentette azt, hogy valaki forradalmár, hanem az egyetlen választható stílussá vált. Minél jobban a kultúra részévé vált, annál több divat-kísérletet hajtottak rajta végre. Az ártatlan blue jeans-ből a popkultúra forradalma pszichedelikus mintájú és formájú kreálmányokat alkotott, hímzésekkel és felvarrókkal, és- mindenki előtt- már nem csak nadrágok, kabátok készültek farmeranyagból. Óriási kereslet született táskákra, bizsukra, arról nem is beszélve, hogy a farmerruházat nagysága mikrokópikusra csökkent, gondoljunk csak a fenékféltekéket eltakaró sportnadrágokra, vagy éppen a melltartókra.

A 80-as és 90-es években Madonna vált a stílus ikonjává: a jól ismert Like A Prayer album borítóján olyan fénykép szerepel róla, amelyen farmert visel, csak a combja felső része és meztelen hasa látszik rajta. Ez egy egyértelmű hódolat volt Warhol Stones- sorozata irányába, amely akkor már majdnem 30 évvel korábban készült.

Andy Warhol, aki szigorúan csak fekete Levi’s 501 farmert hordott, egyszer azt mondta: „A farmeremben szeretnék meghalni”. Ez sikerült is többek között James Deannek és Kurt Cobainnek. Több évtizede a dolog lényege azonban semmit sem változott- a farmer továbbra is az a mágikus ruhadarab maradt, ami a legjobb kisfiúból is vadító, érzéki lázadót csinál.