Korunk legnagyobb hatalommal bíró ereje természetesen nem az USA, s nem is az olaj, mégcsak nem is sajtburger, hanem bizony a szerelem. S mint ilyen lehet vele élni, s lehet vele visszaélni. Ez utóbbi fájdalmas példáját láthatjuk, ha elolvassuk Tisza Kata legújabb regényét.

 Gábor Emma szerelemtéboly áldozata lesz. Napról napra bomlik meg az agya és elveszti kapcsolatát a realitással. Lassan ellenségnek látja barátait, képtelen ellátni munkáját, fölkelni reggel, elaludni este. Hallucinációi eluralkodnak rajta, kiesik a világból. Fekete Béla ki-besétál az életébe, hol akarja őt, hol nem, hol biztos, hol bizonytalan, kihasználja, elhagyja, megcsalja, gyötri, mígnem a nő hisztériássá válik, és orvosi segítségre kényszerül. Pszichiátere gyógyszeresen túladagolja, spiritisztája ördögűzést hajt rajta végre, mert kétségbeesésében minden hihető és hihetetlen módszerbe kapaszkodik. Felvonulnak pszichológusok, pszichiáterek, jósok, asztrológusok, álomfejtők, buddhista lelki vezetők, papok, hipnoterapeuták, házasságközvetítők, mind-mind segítési szándékkal, és jókora tarifával. A főhősnő egyre mélyebbre zuhan az őrületbe, hiszen oly keskeny a határ téboly és normalitás között, és oly hirtelen váratlansággal ragad magával a váltás. Emma öniróniával szemléli saját nyomorúságát, az író néhol metsző gúnnyal, máskor elnéző humorral, az abszurd és a groteszk elemeivel ábrázolja korunk segítőinek seregét, míg a főhős vissza nem rugdossa magát az élhető életbe.

:

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!