„Az élet nem egy utazás!”- videó, ami átformálja a gondolkodásmódod

Te is megállsz néha, hogy számba vedd az eddig elért sikereidet és van, hogy csalódottan sóhajtasz, mert úgy érzed, hogy még messze a cél? Hidd el, nem vagy egyedül! Alan Watts videója azonban teljesen más oldalról közelíti meg a helyzetet, így ha egy kis motivációra van szükséged, ne keresd tovább!

Sokan eljutottunk már odáig, hogy felülvizsgáljuk az általunk elért dolgokat, és eltűnődjünk azon, hogy vajon a jó utat választottuk-e. Sokszor csalódottan sóhajtottunk fel ilyenkor, hogy hát azért járhatnánk már előrébb is. De miért van az, hogy a társadalmi elvárások szinte agyonnyomnak és gyanús az, aki elégedett az életével?

Alan Watts angol származású író, filozófus egy egészen érdekes perspektívát mutat be arról, hogy szerinte mi számít tartalmas életnek.

A videót pedig ezzel a gondolattal indítja:

„ Maga a létezés és az univerzum alapvetően játékos, annak ellenére, hogy ez nem vezet sehova, nincs erre szükség. Valójában nincs célja ennek, nincs olyan pont, ahova meg kellene érkeznünk.”

Watts szerint túlzottan görcsösen kapaszkodunk abba az elképzelésbe, hogy az életünk egy utazás, melynek kezdő és végpontja van, és minden, amit útközben elkövetünk, csak a célunkhoz visz közelebb.

Watts a zene és tánc analógiáját használja, hogy szemléltesse elképezését.

"A zene, mint egy művészeti ág, hihetetlen játékos. Azt is mondjuk, hogy ’ játszom a zongorán’, nem azt, hogy ’ dolgozom’ rajta. Ha a zenének a vége lenne a lényege, akkor az emberek csak azért járnának koncertekre, hogy meghallják a záró akkordot, hiszen az egyenlő a végszóval.

Ugyanez vonatkozik a táncra. Nem szemelsz ki előre egy biztos pontot, csak azért, hogy mindenképp oda érkezz meg. Ugyanis a táncolás értelme maga a tánc, nem pedig, hogy célba érj.

Tehát nem lehet, hogy az élet lényege maga a létezés? Nem csak az, hogy hova érkezünk a végén."

Watts szerint az oktatási rendszer egy teljesen más alapot ad nekünk, ugyanis egyik lépés vezet a következőhöz, majd egy idő után a sikerhez. Ahhoz a nagy dologhoz, amiért egész életedben dolgoztál.

„Aztán negyven évvel később felébredsz és tudod, hogy megérkeztél. De nem igazán fogod máshogy érezni magad ahhoz képest, mint amit mindig is éreztél.”

Mert mi értelme van mindennek, ha közben sosem táncoltál a zenére? Ha azért dolgozol csupán, hogy nyugdíjas korodban ne kelljen, mert már nem lesz energiád. Ha azért raksz félre, hogy legyen pénzed a gyógyszerekre, mert a nagy hajszában nem figyeltél az egészségedre.

Ne kerüld el a létezés örömét, csak azért, mert úgy érzed, hogy folyamatosan az úton kell tartanod a szemed! Néha a nagy rohanás közepette állj meg egy kicsit, és táncolj a zenére!

További írások ITT!

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!