Aszály okozta Angkor bukását

Az évtizedeken át tartó aszály időnként kiadós monszun esőzésekkel tarkítva csaknem 600 évvel ezelőtt Angkorban hozzájárulhatott az ősi kambodzsai khmer civilizáció pusztulásához - állapították meg kutatók famatuzsálemek évgyűrűinek elemzése, és más bizonyítékok alapján.

A vizsgálat eredményeit ismertető tanulmány, amely az amerikai tudományos akadémia folyóiratában (PNAS) jelent meg, arra is rávilágíthat, hogy mi váltja ki és szakítja meg az esős évszakot Ázsia nagy részén. Történészek különböző magyarázatokat adtak - az erdőirtásoktól a rivális királyságokkal kitört konfliktusig - arra, hogy miért bukott el az a birodalom, amely a IX. és a XIV. század között Délkelet-Ázsia nagy részén uralkodott.

A legújabb tanulmány azonban bizonyítékot szolgáltatja arra, hogy a birodalmat két súlyos szárazság gyengíthette meg, amelyet monszun esőzések szakítottak meg. Az aszály miatt csökkentek a lakosság ellátásához és a mezőgazdasági termeléshez szükséges vízkészletek, és megrongálódott Angkor hatalmas öntözőrendszere, amely központi szerepet játszott gazdaságában. A királyság feltehetően 1431-ben omlott össze.

A Buckley irányította kutatóknak sikerült rekonstruálniuk Angkor térségének éghajlatát az utóbbi 759 évre visszamenőleg azzal, hogy közönséges kantonciprusok (Fokienia hodginsii) évgyűrűit tanulmányozták. A több mint ezeréves, ritka famatuzsálemeket a vietnami Bidoup Nui Ba nemzeti park hegyvidéki erdeiben találták meg, mintegy 700 kilométerre Angkortól. A fákból vett kis anyagminták (metszetek) évgyűrűi alapján évről-évre haladva rekonstruálták a csapadékszintet 1250 és 2008 között Délkelet-Ázsiának ezen a vidékén. Az évgyűrűk bizonyítékkal szolgáltak arra nézve, hogy egy három évtizeden át tartó megaszárazságot - az 1330-as évektől az 1360-as évekig - egy sokkal súlyosabb, bár rövidebb aszály követte az 1400-as évektől az 1420-as évekig.