A leghíresebb szivarokat ugyanolyan gondossággal és odafigyeléssel készítik, mint a legjobb italokat. Mindennek gyártási fázisnak megvan a maga ideje, helye, a legkisebb tévedés, csúszás is komoly problémákat okozhat.

A szivargyártás technikája viszont nemcsak hogy összetett, jóval bonyolultabb, mint a legjelentősebb italok lepárlása. Mielőtt az ültetvényesek beszállítják a dohányt a gyárba, számos előkészítő műveletre kerül sor. Az első hat héten keresztül a magokat zsákban tartják, amíg ki nem csíráznak. Csak ezután vetik el. A következő hat hét során a dohány megnő, majd levágják a leveleit és újabb hat héten át szárítják. Aztán a leveleket megnedvesítik és egy sötét helyiségben tárolják, amíg el nem kezdődik az erjedés. Ekkor a leveleket bálákba csomagolják és melegítik, hogy a bennük található összes nedvességet „kiizzadják”. Később a dohánytáblákat anyagba csomagolják és pihentetik.

A pihentetés hagyományos időszaka 18 hónap, de előfordul, hogy csak 10. a dohányt a „mater blander”-ek (vezető mesterek) kézzel sodorják, akik a dohányleveleket fajtájuk szerint is válogatják. Rendszerint 2-4 fajta dohánylevelet tesznek egymásra rétegesen úgy, hogy ugyanazon fajtájú levelek egymással ne érintkezzenek. A rétegek száma és a levelek mérete a szivar méretétől függ. Amikor a szivar elkészül, egy faprésbe kerül, ahol egy órán keresztül összepréselve elnyeri végleges alakját. Csak aztán tekerik bele újabb dohánylevélbe, amely ugyanazt a szerepet tölti be, mint a papír a cigaretta esetében. Ez az utolsó réteg hosszú ideig tartó gondos válogatás eredménye. Rendkívül nehéz ugyanis olyan megfelelő levelet találni, amely elég nagy, erős és rugalmas is egyben, hogy összefogja a teljes szivart. A fedőlevelet félbevágják és ferdén sodorják a szivarra, hogy a vizuális hatása olyan legyen, mint a spirálé. Fontos az is, hogy ez a levél ne váljon le a szivarról. Ezért a végét ragasztóval kenik be, amelyet szétfőzött zöldségekből nyernek.

Úgy tűnhet, hogy vége a mesteri munkának, de hol van az még! A szivarra újabb pihentetés vár, leggyakrabban 21 nap ( bár időnként lehet 90, sőt 180nap is), teljesen száraz, sötét helyen, távol minden fénytől. A pihentetés alatt összeérik a különböző fajtájú dohánylevelek aromája. Amikor letelik a pihentetés időszaka, a szivarokra rákerülnek a papírcímkék, majd fadobozba csomagolják őket, és ott várják, hogy egy igazi szivarélvező kivegye valamelyiküket.

:

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!