Volt már olyan, hogy nem értetted, vagy hangos nevetéssel nyugtáztad, hogy az exednek az a személy lett a Nagy Ő minden tekintetben, aki utánad lett a párja? Akivel közös jövőt tervez, akiért képes és meg is akar változni, akivel szó nélkül összeházasodik, akivel látszólag olyan, mintha az ég is áment mondott volna a kapcsolatukra? S gondolkodtál azon legalább kétszer, hogy ez a valaki miért nem te voltál neki? Felhoztad érveidnek azt, hogy de hát mindent megtettél, és mégsem volt elég?

Többször megkérdőjelezted azt a szerelmet, amit akkor éreztél, mikor vele voltál? Hányszor hívtad magad hülyének, butának, szerencsétlennek, naivnak, vagy olyan embernek szakítás után magad, aki érzéketlen és nem érdemli meg, hogy szeressék? Hányszor hibáztattad magad egy szakítás után? És hányszor hibáztattad a másik felet?

Aztán jön pár hónappal, pár évvel később számodra is a fehér lovon ülő herceg, és teljesen belehabarodsz, el is felejtve az exed és az ő jelenlegi boldog és kiegyensúlyozott életét. Majd ne adj Isten, az újjal is szakítotok, miközben látod, hogy az exed él és virul, talán már jön a baba is a kapcsolatában. Abban a kapcsolatában, ami közvetlen utánad jött létre. Abban a kapcsolatában, ami talán már akkor elkezdődött, amikor még veled alkotott egy párt. Pár hónappal később meglátod, hogy a legutolsó exed szintén megtalálta élete párját, és úgy csillog a szeme, mint soha veled azelőtt, s érezted már azt, hogy nem érted, mi a baj veled? Hányszor vontad kérdőre saját magadat, ha valami nem úgy sikerült, ahogy azt eltervezted? Hányszor néztél kérdőn és talán undorodva saját magadra, ha másnak sikerült az, amit már tudat alatt te szerettél volna? Vagy éppen akkor, amikor a saját önérzeted sérült éppen, mert úgy érezted, hogy ami az exed és te közötted volt, az mindig hazugság volt csupán, hiszen a szakítás után sokkal kiegyensúlyozottabbnak tűnik?

Talán a szüleid kapcsolatát próbáltad tudat alatt a saját kapcsolataidba ültetni. Hiszen felneveltek téged, s ha vannak testvéreid, akkor őket is, és lehet, hogy néha-néha összevitatkoznak, de érződik a köztük lévő levegőben az az összekötő híd, bizalom és összetartás, ami még ennyi év után sem kopott el. A szeretetről nem is beszélve, ami talán még erősebb lett. Érezted már egy-egy szakítás után, hogy neked az miért nem sikerül, ami a szüleidnek? Érezted már azt egy szakítás után, hogy inkább egyedül maradsz életed végéig, mert még egyszer nem élnél át ugyanezt?

Aztán a másik véglet az, hogy mindent megteszel, mindent megtennél azért, hogy még véletlenül se legyen olyan kapcsolatod, mint amilyen a szüleidnek volt vagy van. Az, hogy milyen családban cseperedsz fel, hatással van a későbbi életedre. Hogy milyen apa volt melletted, hogy hogyan viselkedett az édesanyád, hogy milyenek voltak a nagyszüleid, az unokatestvérek, a nagynénik és nagybácsik, és egyáltalán az is beleszámít, hogy a családtagok hogyan viselkedtek egymással. Nem csak saját magukkal, hanem egymással is. Az identitásodat, a személyiségedet, az emberekről való véleményedet, vagy azt, hogy hogyan kezelsz egy-egy helyzetet, hogyan kezeled az érzelmeidet és egyáltalán, hogyan viszonyulsz az érzelmeidhez, az nagyban befolyásolja az a környezet, ahol felnőttél. A szüleid kapcsolata, amit láttál és látsz belőle, tudat alatt is, de megalapozza a kapcsolatokról való véleményedet.

• csalódás párkapcsolat szakítás szakítás után

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!