Abban az edényben melegítettem meg a töltött káposztát, aminek többszöri kérésem ellenére sem voltál hajlandó felszerelni a nyelét. Az Ikeában vettük, és tudtad jól, hogy egy nyamvadt csavart nem bírok becsavarni.

Érzed a töltött káposzta újramelegítésének szimbolikáját? Bámultál rám a konyhából bambán, míg én álltam a fényes fekete főzőlap felett, és bajlódtam a nyeletlen edénnyel. A vacsorát nem én csináltam, anyám küldte fel hétvégén. Tudta, hogy nem értek a töltött káposztához, legalábbis olyan ízletesre nem vagyok képes elkészíteni, mint ahogyan azt ő a nagyanyámtól megtanulta. Nagyanyám nem az ő anyja volt, hanem az apámé, de anyának szólította őt anyám. Merthogy neki nem volt igazán anyja. Mindig csavargott valami új férfival, amikor anyám kicsi volt, és elköltötte a pénzt a randevúkra. Amikor meg rákos lett, akkor anyámnak kellett ápolnia, mert ugye mégiscsak az anyja volt. A rák komoly jelentőséggel bíró fogalom lett a családunkban, majdnem mindenki megkapta. Már ha lehet így mondani, hogy „kapod”. Szerintem ezt nem kapja az ember, hanem egyszer csak lesz, a nehéz idők alatt kinő a testen. Ezt onnan tudom, hogy én is voltam rákos, de te akkor még nem voltál nekem.

Nem ijedtem meg a diagnózistól, mindenki azt kérdezte, hogy lehet az, hogy nem őrültem bele. Mibe őrültem volna meg? Ez is csak egy állapot. Bár azért örülök annak, hogy nem akkoriban lett a mi szerelmünk. Aznap este mondtam meg neked, hogy nem leszek képes soha kihordani a gyereked, nem tudhattad, hogy nincsen méhem, mert eltitkoltam előled. Az első randevúkon nem kezd ezzel egy ember, hogy „Helló, rákos voltam, kipakoltak.” Később meg azért nem mondtam, mert féltem, hogy elhagynál. Aztán végül csak azért lettél mérges, mert ilyesmit feltételeztem rólad, és fejedbe vetted, hogy végigcsináljuk a béranyaságot, illegálisan. Majd kiköltözünk Ukrajnába, és onnan hazahozzuk a babát. Ki is találtad, hogy ha fiú lesz, akkor Viktornak fogják hívni, de én határozottan közöltem veled, hogy Olivérnek nevezzük el. Tudod, azóta ez volt a vágyam, amióta elolvastam a Twist Olivért. Nem ismerek ennél a névnél szebbet. Végül veszekedtünk már mindenen. Az edényen, a hazugságomon, meg a meg sem született gyereken. Még azt is a fejemhez vágtad, hogy elhagytad Henit miattam. Én tehettem arról is, persze én voltam a gaz csábító. Való igaz, hogy sokáig hárítottál, mindenféle eszközt bevetettél, hogy kikerülj engem, de a próbálkozásaid ellenem rendre nem jöttek össze. Égettelek, mint a nyeletlen edényt a felhevült kerámialap. Heni mellett sohasem éreztél ilyet. Fél év után ott is hagytad. Azt hiszem, azóta sem bír talpra állni, néha hívogat névtelenül éjszakánként. Felveszed, ő meg nem szól bele.

Talán te is így kiborulnál, ha elhagynálak, ha nem szülném meg a gyereked, mert már elképzelted, hogy ugyanolyan csokiszínű szeme lesz, mint amilyen a kettőnké. És akkor este megígérted, hogy most azonnal becsavarod a nyelet a lábosba, és lehet a gyerekünk neve Olivér. Ezután csak mosolyogtam rajtad: édes voltál, és szerettem a csokiszín szemed. Felmelegítetted a szívemet, mint a júliusi nap a kerti paradicsomot. Aztán leszedtél és belémharaptál.

                                                                                                                      Szentesi Éva - Rúzs és Tükör

• rúzs és tükör szentesi éva

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!