„Ne dolgozz az én boldogságomért, testvérem, mutasd meg a tiedet, mutasd meg, hogy lehetséges, mutasd meg, mit értél el, és ennek tudása bátorságot önt belém a sajátomhoz.” Ez az idézet Ayn Rand: Az Ősforrás című könyvéből van. Ez egy olyan könyv, amiben minden benne van, ami helyrepofoz anélkül, hogy helyre kellene egyáltalán pofoznia, bár szerintem egy ember életében nincs olyan pillanat, amikor ne kéne valamiért felpofoznia saját magát.

Önzőségről szól, önzetlenségről, emberi kapcsolatokról, ambíciókról, meghunyászkodásról, elvekről, amiket mindenáron megvédünk és betartunk, és elvekről, amiket azonnal eldobunk, ha úgy kívánja a helyzet. Megfoghatatlan és megmagyarázhatatlan első érzésekről, kitartásról, szeretetről, szeretetlenségről, gyűlöletről, hiányról, vágyakról, elnyomásról, menekülésről, önmagunkról, önmagukról, a világról, az életről, az ember legfőbb félelméről, kudarcáról, tükörképünkről, hibákról, csodálatról, őrültségről, a régi és az új, a klasszikus és a modern ellentétről.

Arról, hogy mennyire könnyebb behódolni, mint harcolni a valódi igazság mellett. Szolgálat, létezés, ítéletek. Erőtlenségről, erőről, egoról, lemondásról. Kötetlenségről és kölcsönösségről. Boldogságról, boldogtalanságról, válásról, érdekekről, a tömeg-, és a társadalom kimondatlan és kimondott elvárásairól és igényeiről. Arról, hogy vajon az egyéni akarat miért válik önző, követhetetlen, veszélyes tetté, amit mindenáron meg kell állítani, ha ellen megy a tömeg akaratának. Hogy miért félünk olykor attól, aki gondolkodik, aki nem úgy cselekszik, ahogy a tudatunk alatt elvárnánk, és vajon hány önzőséget tudunk felmutatni az emberekben, s melyik lesz valóban a rossz-önzőség? Miért rettegünk olykor önmagunk lenni a társadalommal szemben? Miért függ többnyire a szerethetőségünk másoktól? Van-e joga bárkinek a létezéshez, ha nem hajlandó szolgálni a társadalmat? Önérzetről, ellentmondásokról, kimondatlan szavakról és elvághatatlan kötelékekről akkor is, ha épp évekig nem találkozunk és beszélünk a másik emberrel. Haragról, dühről, másokért élésről, egoizmusról. Feladásról, beletörődésről, élet leckékről, amiket a saját bőrünkön kell megtanulnunk ahhoz, hogy tovább léphessünk. A továbblépésről is szól, hogy valójában nem lépünk szó szerint tovább semmin, csak egyszerűen megtanulunk vele együtt lélegezni, élni, mozogni, megtanuljuk rajta keresztül egy kicsit még jobban saját magunkat elfogadni… és szeretni. Mi az az önszeretés? Miért fontos? Fontos egyáltalán? S vajon az önszeretés minek számít, és valamikor is önzővé, valódi egoizmussá tud válni?

Kétszínűségről is szól, mindenféle értelemben, de leginkább abban, hogy milyen hosszútávon az, amikor több arcunkat mutatjuk a világnak, amikor mi magunk is elhisszük ezt a rengeteg arcunkat, aztán a végén ott maradunk teljesen üresen, kiégve, s nem értve, hogy miért nem érzünk semmit sem. Általános probléma, nem igaz? Becsapni önmagunkat. Úgy élni, hogy minden rendben, mert úgy érezzük, hogy nem is szabadna semmi bajunknak lennie, hiszen minden adott ahhoz, hogy boldogok és kiegyensúlyozottak és hálásak legyünk, s aki erre nem bólogat, az örök ellenségünk. De ha más bólogat, viszont mi azt érezzük ennek ellenére is, hogy mégsem minden tökéletes, akkor hajlamosak vagyunk önmagunk ellen harcolni, hogy dehogynem tökéletes minden. De honnan vesszük egyáltalán a jogot ahhoz, hogy eldöntsük rulett-asztalszerűen, hogy mit érdemlünk meg és mit nem? Honnan vesszük ahhoz a jogot, hogy eldöntsük másokról is, hogy mit érdemelnek meg és mit nem? Honnan vesszük a jogot ahhoz, hogy kioktassunk másokat azért, mert ne adj Isten, nem éppen úgy cselekszenek, ahogy mi azt belül elvárnák tőlük, vagy ahogy szerintünk, mi magunk cselekednénk? Honnan vesszük a jogot az ítélkezésre? Honnan vesszük a jogot a magamutogatásra, a felsőbbrendűségre, a megalázásra, az utálkozásra? Honnan vesszük a jogot ahhoz, akár tudat alatt is, hogy másokra rápróbáljuk húzni a saját elveinket, vágyainkat, viselkedésünket, személyiségünket, s ha nem tudják teljesíteni, mert miért is tudnák, hiszen néha még mi magunk sem tudunk a saját elvárásainknak megfelelni, akkor fogjuk magunkat és töröljük a másikat a Föld színéről is?

• könyvajánló

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!