Változást úgy érhetsz el, ha te magad vagy a változás. Na, de hogyan? Ez a kérdés sokakban felmerülhet. A változáshoz hosszú út vezet, ám rendkívül fontos része az életnek. Hiszen egy dolog állandó az életben a változás, amely ráadásul szükségszerű és elkerülhetetlen is.

Amint ezt megértjük és elfogadjuk, békébe kerülünk önmagunkkal és a körülöttünk történő eseményekkel. Meg is tettük az első lépést a változás felé. A felismerés az egyik legfontosabb eszköze a kivezető útnak. Azonban még ekkor is kevesen merik megtenni a következő lépéseket, mert rengeteg akadállyal szembesülhetnek az emberek a változáshoz vezető rögös úton és sok lesz a visszahúzó erő is. A legfélelmetesebb talán az lehet benne elsőre, hogy még más látszólag nem járt előttünk azon az úton és úgy tűnhet mi leszünk az elsők, akik megteszik ezt az utat.

Eleinte lehet egyedül leszünk rajta, de semmiképpen sem magányosak és egészen biztos, hogy mások is követni fognak ezen az úton amint látják, hogy nekünk sikerült. Szem előtt kell tartani pár dolgot, hogy lesznek akik a saját határaikat fogják kivetíteni ránk, de ez semmi esetre sem a mi határainkat jelenti. A szembe érkező akadályokat leküzdeni sok munkával lehetséges és amint összeszedjük a bátorságunkat, és elindulunk az úton, jön magától sok minden más pozitív is például a megfelelő emberek magunk mellé. Rájövünk, hogy mások is vannak ezen az úton és erősebbek leszünk. A felismerés segít átlátni az ördögi körök lényegi működésén is, amelyet a végtelenségig lehetne járni mindaddig, amíg az emberek kaphatóak a játszmákra, ezáltal a széthúzásra és a káoszra!

A következő lépés már a probléma megoldására fókuszálás, amely kizárólag az összetartás, az egymásba kapaszkodás által valósulhat meg. A széthúzásnak, gyűlölködésnek, dacnak, egymásra ujjal mutogatásnak (gyermeki viselkedésnek) egy eredménye lehet csak, a játékvezető malmára hajtjuk így a vizet. Kizárólag az erőszakmentes kommunikáció (együttműködő kommunikáció) fog eredményt hozni. Emlékezhetünk a gyermekkorunkból jól ismert marionett bábelőadásokra, ahol a bábmester rendezi a bábelőadást a bábok mozgatásán keresztül. Úgy mozognak a bábok, ahogy a bábjátékos mozgatja őket a bábmester meséje szerint.

Amikor nemet mondunk a játszmára, vége az előadásnak és a káosznak és elkezdődik a békés összetartás ezáltal az együttműködés. A káosz kitörése (gyűlölködés, hibáztatás, kevélység, restség a jóra) csak a bábmestereknek fog kedvezni, ezt soha nem szabad elfelejteni! Az ördög is kiválóan tud idézni a Bibliából, ha az érdeke úgy kívánja! Kérdés az, hogy hiszünk-e neki, hatással lesz-e ránk vagy átlátunk rajta és tovább haladunk a számunkra kedvezőbb változáshoz vezető úton kitartóan? Idővel kiélesedik a válasz mégpedig, hogy hosszú távon a kitartás és összetartás hozhat jó eredményt.

• életszemlélet

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!