Mikor van vége egy kapcsolatnak? Nem akkor, amikor kimondjuk, amikor hivatalossá tesszük. Sokkal hamarabb. Észrevétlenül szeparálódunk, leválunk, elmúlunk egymás életéből. A közös életünk csak látszólagos, élmények érnek, de már nem ő az első, akivel megosztanám.

Nem a szakítólevelek, és nem nagy teátrális elköltözések jelentik azt, hogy elköszöntünk egymástól. A szemek, már mástól csillognak, másik illattól, más hatásoktól. Ezt látjuk, érezzük, és bár nem szólunk érte, mégis ugyanolyan harsogó intenzitással fáj, mint a fejünkben megszólaló vészcsengő. 

Elfogadjuk, vagy sem, a konfliktusok kezelése dönti el a kapcsolatok sorsát. Az egyoldalú, kioktató szónoklatok megoldatlan problémákat szülnek, és a másik úgy érezheti, behódolt, alulmaradt, vereséget szenvedett. Majd szétrobban az elfojtott feszültségtől, és negatív, ártó gondolatokkal túlterhelt elméje már nem lesz képes felnőtt, érdemi beszélgetésre. Sokan úgy gondolják, hogy a vita annak a jele lehet, hogy nem boldogok egymással. Van azonban különbség az egymást gyilkoló, egymás vérét szívó, destruktív veszekedés és a konstruktív, építő, negatív érzelmeinket megosztó, és megoldást kereső vita között. Az utóbbi esetében a társunk még fontos, szeretjük, és ki akarjuk javítani a hibákat. A segítségre, az együttműködésére vágyunk, mert a kapcsolatunk életjelet ad, és friss oxigénre, vérátömlesztésre vár. Minden konstruktív veszekedés alapja a szerelem, a törődés, a figyelem, és a harmónia iránti vágy, mert még számít, mert még fontos.

A konfliktus visszajelzés, azt mutatja, hogy egyikőnk sem adta fel az egyéniségét. Ahol soha nincs semmilyen konfliktus, ott egyikőnk feladta önmagát.

Van beszédes gyanújelek, melyek a napnál világosabban jelzik a kapcsolat végét. Ha egy kötelék hanyatlik, akkor igazából minden tényező hanyatlásnak indul, amitől élt, virágzott, és kiteljesedhetett, és ami boldogságot okozott.

Megszűnő egymás iránti figyelem, a gondoskodás hiánya, elfelejtett évfordulók

A gondoskodás, a társam igényeinek figyelembevétele nem okoz lelki terhet, nem kerül sok energiába, és nem igényel sok előkészületet. Távolodunk, leválunk egymásról, amikor kinyomjuk a telefont, mert semmi kedvünk a másik panaszáradatát hallgatni. Ami fontos, azt nem felejtjük el. A születésnapok, az évfordulók, és meghatározó, közös mérföldköveink dátumai mindig maradjanak piros betűs ünnepek! A gondoskodó, teljes szívvel, elmével egymás felé forduló, szeretetteljes tettek elmaradása, megszűnése szintén a kapcsolat végét jelentik.

Feloldást nem hozó, végtelen veszekedések

A parttalan veszekedések alattomosan a szex helyére lépnek. Nincs feloldás, nincs meg az érzés, hogy bár veszekszünk, mégis a megingathatatlan tény, hogy szeretjük egymást mindennek ellenére a problémapiramis legtetején áll. A feloldás biztonság, hogy bár eltér a véleményünk, és ennek hangot is adunk, mégis szeretjük egymást, és a megoldásra törekszünk.

Tisztelet hiánya, intolerancia, tapintatlanság

Aki tisztel, elismeri az erősségeidből fakadó erényeket, és elnéző a gyengeségeiddel. Nem figuráz ki, nem tesz nevetségessé. Nem hánytorgat fel régmúlt sérelmeket, utadat észrevétlenül segíti, pozitív megerősítése, dicsérő szavai ösztönöznek, új erőt adnak. Egy figyelmes partner tudja, mikor, mit mondjon, vagy maradjon csöndben. Nem játszmázik, világosan, érthetően kommunikál, de ez soha nem durva, bántó, vagy sértő. Képes a dolgokat a másik szemszögéből megvizsgálni, és ily módon döntést hozni.

• párkapcsolat párkapcsolati válság szakítás

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!