Vannak azok az érzelmek, melyeknek hatására olyan mélységekig kifordulunk önmagunkból, hogy csupán árnyékai leszünk annak, akik a kezdetek-kezdetén voltunk. Amikor a normális életritmus felborul és az abnormális tettek szinte már-már ijesztően hatnak a környezetünkre. Hogy mi történik ilyenkor legbelül?

Alapvetően társas lényként vágyjuk a szerelmet. Azt is tudjuk, hogy a szerelem elveszi egy kicsit az ember eszét. Rózsaszín szemüveg, lila köd. Ki ahogy akarja, úgy nevezi, nincs is ezzel semmi baj. Azonban van egy olyan fajta, "egészségtelennek" mondható érzelem, ami azzá tesz, akik a legvadabb rémálmainkban sem szeretnénk lenni. Az ismerkedés kezdeti szakaszában szépen egyre közelebb kerültök egymáshoz, de csak egy bizonyos szintig, majd hiába telik az idő a dolog megrekedni látszik. Te pedig hiába érezted úgy, hogy végre révbe értél, egy rész hibádzik és ezzel egyenesen arányosan el is kattan a fejben valami. Egy apró mozgatórugó, ami beindít egy öngerjesztő folyamatot.

Amikor folyamatosan bizonytalan vagy és a visszaigazolásokra vársz. Amikor képes vagy indokolatlanul megjelenni ott, ahol tudod, hogy éppen tartózkodik a másik. Amikor ugrasz, bármit is kérjen tőled. Amikor az összes új ismerősét lecsekkolod a közösségi oldalakon vagy esetleg a telefonjában kutakodsz valamilyen jel után, amivel lebuktathatod. Mikor már a környezeted nem mer veled egy találkát megbeszélni, mert előre tudják, hogy másról sem fog szólni a veled való program, mint, hogy a rögeszméddé vált kapcsolatodról beszélj folyamatosan. Ami alapvetően nem lenne probléma, csakhogy a hozzád közelállók már régen észrevették a vészjelzést. Emiatt pedig az összes riadóztató találkozót összehozzák, csak hogy végre észhez térítsenek, hogy vedd már észre, őrült módjára kajtatsz valaki után, aki nagyon valószínű, hogy nem arra vágyik, amire te.

Ez már nem a másik introvertáltságáról szól, hanem arról, hogy nem ugyanaz a lendület hajt titeket és nem egy és azonos irányba. Ezen a ponton pedig mit csinálsz? Tagadsz! Tagadsz, és durva csúsztatásokkal próbálod eltitkolni (legfőképpen) magad elől, hogy valójában milyen mély és kóros beidegződés lett számodra a másik - a nagy szerelem. De mi okozza ezt igazából bennünk emberekben? Vajon azok a férfiak / nők, akiket nem tudunk teljesen elérni, váltják ki belőlünk ezt az őrületet? Amikor bár talán kapcsolatban élünk a másikkal, mégsem vagyunk képesek elérni a társunk legbenső valóját. Esetleg egy önbizalmi csapdába estünk, ahol csak ezek a "szado-mazo" érzelmek tudnak valamennyire visszaigazolással szolgálni? 

• férfiak határ megszállottság nők párkapcsolat szerelem

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!