Transzgenerációs minták árnyékában élni, hatalmas veszteség. Az életünk vesztesége. Éppen ezért nagyon fontos velük foglalkozni! Eleinte észre sem vesszük miben élünk, hiszen az a természetes, az a napi rutinunk, úgy nőttünk fel.

A nagyszüleink is úgy tanították, és a szüleink is úgy nőttek fel, ami viszont állandó bennük, az a szenvedés és a magunk előtt görgetett sok megpróbáltatás, amelyeket nem értünk hogyan lehetségesek, de generációról generációra adódik át. Több gyanús tényező is felhívja a figyelmet arra, hogy valami nagyon nem stimmel: a szenvedve egy helyben toporgás, a végtelenségig lerótt ugyanazon körök. A nem haladás. A visszalépünk kettőt és csak előre egyet érzés, a sikertelenség érzése, a jelentéktelenség érzése, a düh, az irígység, a frusztráció, a nincs egyszerűen kiút érzése.

Egy idő után ott állunk értetlenül, elfáradva, vergődve pont, mint egy szárnya szegett kismadár és nem értjük, hogyan lehetséges ez? Nem értjük mi a baj? Mígnem valaki fel nem hívja rá a figyelmünket, hogy másképp is lehet élni! Másképp is lehet szemlélni a világot! Máshol működik, ami a mi életünkben nem működik! Ők mégis hogyan csinálják? Csak tudnak valamit! Amíg a kíváncsiság ajtaját nem nyitjuk ki, nem is indulunk el a változás felé. Aztán mégis segítséget kérünk, olyanoktól akik hozzáértőek (szakemberek vagy akik már túl estek a folyamaton) és segít nekünk újra huzalozni az agy azon részeit, amelyek felelősek ezekért a berögzült szokásokért.

Újra kell huzalozni az áramköröket speciális terápiával. Ott tudatosul bennünk, hogy nem csak a géneket, hanem a traumáinkat is örökölhetjük.

Sőt, ami teljesen kiborít majd minket az az lesz, hogy a dédszüleink traumáit is örököljük sejtszintjén beíródva a testünkbe. Összeomlunk majd, mint aki eddig egy szobába bezárva élte le az eddigi életét és lemaradt a színes fákkal teli világról. Majd az összeomlás után, egy sokkal csodálatosabb dolog születik, mert minden romból képes az ember újra szépet alkotni! Felépítjük a valódi énünket. Újjászületünk. Elkezdünk élni. Újra szeretnénk csinálni mindent, amiről eddig azt hittük nem lehetséges. Kinyílnak azok a kapuk, amelyeken eddig eredménytelenül dörömböltünk! Szokásainkat felülírni szakember segítségével lehetséges, hosszú idő attól függően hány évesek vagyunk és hány évig éltünk ezen szokások szerint. Azonban átlagosan öt év szükséges ahhoz, hogy egy újonnan felvett majdani szokás berögzüljön. Párhuzamosan több újabb szokást is be lehet iktatni, azonban egyénfüggő ki mennyit képes újonnan elsajátítani. Az ember az egyik legalkalmazkodóbb élőlény a Földön, így jók az esélyek ennek az elsajátítására. Ezt fontos elhinnünk!

A legnagyobb probléma az szokott lenni, hogy a körülöttünk élők elbizonytalanítanak minket erről,mindent megtesznek azért, hogy ne változtassunk, de tovább kell menni! Nem lehet őket ezért hibáztatni, mert náluk még nem következett be a felismerés vagy nem érdekük a változás. Nehéz feladat hullik a nyakunkba: elsőként megtörni ezeket a rossz, berögzült szokásokat, amelyeket görgetünk magunk előtt generációról generációra és amelyek ellehetetlenítik a fejlődésünket. Amikor határozottan kitartunk a döntésünk mellett, hogy igenis változtatni akarunk, akkor majd megtesszük az első lépést és elkezdődik a gyógyulás. Egy sokkal erősebb ember fog újjászületni!

• transzgenerációs örökség transzgenerációs traumák

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!