Tökéletes szülő?

Tökéletes szülő nincs, és nem is szükséges, hogy legyen. Tökéletes szülőként hogyan segíthetnénk gyermekeinknek, hogy felkészüljenek a világ tökéletlenségére, és megfelelő legyen a copingjuk, azaz a megküzdésük a megpróbáltatásokkal szemben?

A környezet tökéletlensége mintegy legyengített bacilusként erősíti, edzi és tanítja a gyermeket arra, hogy nem minden szép és jó, mégis ebben a világban élünk, és megfelelő stratégiákkal kell rendelkeznünk arra az esetre, hogy elviseljük, nem minden a mi kedvünk szerint történik. Sőt, azt még a hasznunkra is fordíthassuk, fejlődhessünk általa.
Számtalan kutatás kimutatta, de a szívünkre hallgatva mi is tudjuk, hogy ha szeretetben neveljük csemetéinket, azzal teljesítjük a legfontosabb kritériumot ahhoz, hogy "elég jó" szülők lehessünk.

Ha probléma jelentkezik a családban, az nem jelenti feltétlenül, hogy valaki hibát követett el, rosszul nevelt, nem jól bánt a gyerekkel stb.
Minden probléma egyedi feltárást, egyéni megoldást, és nagyon szeretetteljes, elfogadó hozzáállást kíván. Nem cimkézhetjük, skatulyázhatjuk be a gyermeket, akivel kapcsolatban megváltozott valami, és ezáltal úgy tűnik, hogy segítséget igényel. Maga a személy továbbra is szerethető kell, hogy legyen. Maga a viselkedés, probléma nem a személy szerves része, gondolatban le kell választanunk a két tényezőt, és úgy kezelni, hogy a segítséget igénylő ne érezze magát megbélyegezve.
Gyerekeknél ez különösen fontos, hiszen hatványozottan fogadnak be mindent, amit a számukra mindenható szülő mond és tesz. A megerősítés, dicséret mindig elfér, és sokszorosan hat, viszont az elmarasztalás, megszégyenítés, verbális agresszió teljesen meg is törheti a gyermek lelkét, helyrehozhatatlan károkat okoz.

Írta: Csizmadia Dóra

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!