Többet nyújt a vártnál

Szinte mindenki ismeri, nem kell hozzá autófanatikusnak lenni. Igen, hihetetlenül hangzik, de az első generációs Corolla 1966-ban látta meg a napvilágot. 53 év biztosan elég volt ahhoz, hogy a Corolla név egybeforrjon az autózással, bárhol is éljünk a világon. A márka legtöbbet eladott típusa most már a tizenkettedik generációjához érkezett.

Az ilyen régi ismeretségnek megvan az előnye és a hátránya. Érzelmek, érzések és rengeteg prekoncepció tartozik hozzá. Tudjuk a Corolláról, hogy méretei szempontjából a kompakt kategóriát erősíti, ahol rengeteg, talán az összes versenytárs modellje megtalálható. Azt is megtanulhattuk, hogy mint az összes Toyota, rendkívül megbízható. Viszont a sok-sok előnyös műszaki paraméter mellet az is igaz volt rá, hogy egy naturális, érzelmeket nagyon kevéssé megmozgató autóról van szó, mondhatnám rá azt is, hogy unalmas. A korábbi generációk Corolláit azok vásárolták, akiknek az autózás egyedül azt jelenti, hogy biztosan eljussanak A pontból B-be. Az út alatt eltöltött időt pedig sokkal inkább egy szükséges rossznak tekintik, mintsem egy plusz élménynek. Nagyon sok ilyen ember van és számukra mindig is ez a márka és típus volt a legkézenfekvőbb megoldás.

A 12. generációs Corolla látható módon új piaci szegmensek meghódítására törekszik oly módon, hogy a korábbi vevőit semmiképpen nem akarja elveszíteni. A szedánt, azaz a lépcsőshátú változatot próbáltuk ki mostani tesztünk során, mely a három tagból álló modellcsalád utolsó tagjakként jelent meg. Érdekessége, hogy míg az 5 ajtós és kombi változatot egyfajta, 1,2-es 114 LE-s erőforrással és két különböző hibrid motorral lehet rendelni, addig a lépcsőshátú kivitelt 1,6l-es 132 LE-s motorral és egyfajta hibriddel. Azt gondolom, hogy ez a tény is jól mutatja, hogy a másik két kivitelhez képest a szedánt más kategóriának szánja a gyár. A hatchbackhez képest 26 cm-rel hosszabb változat méretei szinte megegyeznek a kombi változat méreteivel, ami azt jelenti, hogy egy igazán nagy autót kapunk a kategóriában lévő versenytársak autóival összehasonlítva. Ez a nagyautós méret nemcsak a specifikált milliméterekben tapasztalható. Az autóba beülve a belső kialakítás is azt erősíti, hogy nagyautós érzetet kapjunk. Az A oszlop illetve a szélvédő dőlésszöge óriási teret ad a kormány és a műszerfal mögötti térben, amely nagyban növeli a térérzetet. Az üléspozíció és a tető kialakítása révén a fejtér is a megszokottnál lényegesen nagyobb mind az előd modellek esetében, amely igaz mind az első, mind a hátsó utastérre. A másik pillére a nagyautós érzésnek a használt anyagok minősége. Azt hiszem ez az a pont, ahol a Toyota mindent bevetett azért, hogy a korábbi „szürke”, kizárólag funkcionális kialakítású Corollákkal szemben valami újat, és szebbet adjon. Kiváló minőségű anyagokkal, jó tapintású műanyagok és szövet/bőr kombinációval borított az utastér minden pontja. Középre a mai divatnak megfelelően nagy, 7”-es kijelző került. Kevéssé tetszett a kijelző viszonylag vastag funkciótalan pereme, illetve a két szélén végigfutó gombok kényelmetlenül kicsi mérete. Egy-két részletben úgy éreztem, talán egy kicsit túl is lett tolva ez az ambíció, hogy a korábbi unalmas formavilághoz képest meglepő és izgalmas formák kerüljenek a beltérbe, így a design már néhol giccsbe hajlik. Az üléskárpitok függőleges hullámvonalban végigfutó steppelése, vagy a jobb első ülés előtti, több anyagból és varrásokkal díszített fölöslegesen nagy, funkciótalan teret elfoglaló műszerfal elsőre kicsit sok volt a német autókhoz szokott szememnek, de pár óra elteltével megszoktam, és mire az autóból kiszálltam már ez is inkább tetszett. A formai illetve vizuális elemek eldöntése, hogy tetszik vagy nem természetesen szubjektív. Azt viszont tény, hogy az új Corollánál halkabb, csendesebb utasteret eddig csak egy-két kategóriával nagyobb benzines autókban találhatunk. Komolyan mondom, hogy megdöbbentő az a csend, ami vezetés közben körbevesz minket. Kizárólag a kerék aszfalton való súrlódását lehet hallani, és csak a teljesen digitális műszerfal mutatói és a jobb lábunk gázpedálon való helyzete, no és persze a körülöttünk lévő táj árulkodik arról, hogy az autó éppen halad. Az 1,6-os motor rendkívül gazdaságosan viszi a Corollát. A vegyes használatú teszt során 6,5l-es fogyasztással közlekedtünk. A budapesti dugóban persze a pillanatnyi fogyasztás 9-10 liter között van, de a rengeteg indulás és fékezés miatt ez semmiképpen nem róható fel hibának. Az már sokkal inkább, hogy a 132LE-t gyorsítások során egyáltalán nem éreztem. Katalógus szerint a százas tempót 9,7mp éri el az autó. Lehetséges, hogy az erős gyorsításkor feldübörgő motorhang volt olyan szokatlan körülmény ebben a kocsiban, hogy ösztönösen nyomtam kevésbé a gázpedált, de az biztos, hogy nem gyorsulási versenyekre készült az 1,6-os Corolla. Az utastér mérete, a felhasznált anyagok, a rendkívül nagy csomagtartó, sokkal inkább egy presztízsérzést ad a Corollának, mely egyaránt alkalmas üzleti megjelenésre és arra, hogy a hétvégi kiránduláshoz bepakoljuk az egész családot.

A japán autóktól én mindenképpen elvárnám, hogy a technika élharcosai legyenek. Az innováció és a modern technika alkalmazása mindig is a védjegye volt mindennek, ami japán. Ugyanúgy védjegye, ahogy a Toyotának a megbízhatóság és a kifogástalan autók gyártása. Éppen ezért nehezményezem, hogy más autógyártókkal ellentétben az Apple CarPlay és az Android Auto nem támogatott az autóban. Elfogadom azt, hogy a gyári GPS remek profitot hozó extra és ettől a bevételi forrástól nehéz megválni, de a Toyotának is el kell fogadnia azt, hogy 2019-ben ez a funkció alapkövetelmény, ha valaki új autót vásárol. Az elérhetőség minden egyéb feltétele adott, USB kimenet található a műszerfalon, a könyöklőben, a központi TFT jó felbontású, érintőképernyős felülettel rendelkezik. Éppen ezért azt hiszem, hogy csak a szándék marad el ez esetben.

A fenti apróságon kívül a Toyota egy valóban remekbe szabott kocsi. Rendelkezik a tradicionális Corolla értékekkel és ezeket egészíti ki egy merész, fiatalos, egyedi formavilággal kívül és belül. Igazán szerethető, és remek vezetési élményt nyújt. Tágas utastere, csomagtartója és a tökéletes összeszerelés által pedig biztosan egy kategóriával feljebb emeli a kocsit. A tesztelt modell 6,5 milliós vételára pedig kimondhatóan remek ár/érték arányt ad az autónak.

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!

Szőnyi Zoltán

Jó pár évet töltöttem az autós szakmában, de azt is mondhatjuk, hogy ez egy továbbtanulási időszak volt számomra, mivel egész életemben érdekeltek az autók. Szerencsésnek mondhatom magam, hiszen több száz különböző fajta autót volt szerencsém kipróbálni életem során és számos szakmai konferencián volt lehetőségem képződni. Igyekszem a megszokotthoz képest más megvilágításból írni, beszélni az autókról.