Autósújságírónak lenni rengeteg előnnyel és néhány hátránnyal is jár. A hátrányok közül talán a legzavaróbb, hogy egyre kevesebb autó dobogtatja meg a szívemet. Ez most kicsit furán hangozhat, és nem is arról van szó, hogy ne szeretnék bármilyen négykerekűt, sőt szinte mindet imádom. De az M340i azon kevesek közé tartozik, amelynek minden percét visszavágyom.

Az utóbbi időben hihetettelenül szerencsés voltam, így rengeteg nagyteljesítményű autó volt nálam, így bevallom őszintén, a várakozásom nem azt volt, hogy a 374 lóerő új távlatokat fog számomra nyitni. A sorhatos blokk és az 500 Nm nyomaték persze sokat ígért, de próbáltam mindenféle prekoncepció nélkül a volán mögé ülni. Mindenesetre az a fricska nagyon tetszett, hogy az új Toyota Supra alias BMW Z4 teljesítménye gyengébb ugyanezzel a blokkal. Mégsem adnak el a bajorok azonos vagy jobb motort a versenytárs kultikus versenyautójába…

Szóval teljesítmény ide, nagy nyomaték oda, igyekeztem semleges maradni. Még győzködtem is magam, hogy közel 27 millió forintért biztos nem kapok annyit amennyi elvárható lenne ezért a pénzért. Valóban nem kaptam annyit…sokkal többet kaptam. Olyan élményt, adrenalint és érzést, amit ritkán élhet át az ember egy autóban.

Az új 3-ast teszteltük Touring változatban, valamikor az év elején, így a belső elrendezést, és a külső fő vonalakat ismertem jól. Térérzetben, méreteiben talán a leginkább ideális a hármasba komoly motort tenni, hiszen nem utolsó szempont, hogy jól érezze a sofőr a jármű méreteit. Ez a méretkategória szerintem a legjobb erre a célra.

Az M340-ben lévő módosítások által és a különleges fényezése miatt igazi dög lett az autó. A zöld szín egyáltalán nem egy jellemző BMW szín, így különösen izgalmas, hogy az egyediséget nem csak tudásban, hanem színében is hordozza az autó. Ha csak azt mondjuk, hogy zöld, sokat nem árul el a hatás. De ez az árnyalat kifejezetten gyönyörű, és fantasztikusan állt neki. A módosított lökhárítók, a felni, a megannyi apró kiegészítő által úgy lett sportautó a BMW, hogy közben egy hétköznapi használatra is gond nélkül vállalható presztízs limuzin maradt. A piros bőr szintén feltűnő, gondoltam is rá elsőre, hogy egy kávébarna menyivel harmonikusabb lett volna. De a merész színkombináció és belső tónus nagyon jól illik a sportos hangulathoz. El kell fogadni, hogy a harmónia hosszútávon beolvad, akár bele is szürkülhet a tömegbe. De az M340i xDrive nem arra készült, hogy elfelejtsük, vagy éppen a tömegek „tucatautója” legyen. Kell tehát a szín, az egyediség!
Beindítod, egy percen belül érzed, átlátod és a részévé válsz. A gombok, a műszerfal nagyon jól átlátható, könnyen kezelhető. Aztán pedig jön a nem várt pillanat, amikor a borzalmasan sok pénz, amit fizettél érte, értelmet nyer, helyére kerül és összeáll egy egésszé.  Nem kell hozzá más, mint, hogy megnyomd a gázpedált.

A BMW úgy megy, mint a veszett franc. Bár fogalmam sincs, hogy az hogyan megy, de úgy képzelem, hogy nagyon. Legalább egy darabig tudja tartani remélhetőleg a tempót az M340i-vel. Basszus, hihetetlen gyorsan megy ez a kocsi! Sokfajta gyorsaság, gyorsulás élmény van, számos módját kipróbáltam. Más, ahogyan egy amerikai izomautó gyorsul, más ahogyan egy rally autó vagy éppen egy elektromos. A másodpercek lehetnek azonosak, de az élmény különböző. Ezért csodálatosak az autók. A BMW gyorsulásában van valami felsőbbséges magabiztosság. Persze, ha kikapcsoljuk a kipörgés gátlót, akkor dobálja valamennyire a seggét, de nekem inkább az tetszett benne, hogy a pazar környezetben ülve olyan határozottsággal indul el, annyira stabil, hogy másik dimenzióba kerülünk, ahogy a feldörgő komoly hangot meghalljuk és elkezdjük érezni, ahogyan a nyomaték az aszfaltra kerül. Jól neveltség ide vagy minőségi környezet oda az „azt a k@-va” és hasonló kifejezések óhatatlanul hagyják el a szánkat. Feláll a szőr a karunkon és sok mindent képesek vagyunk elfelejteni. Első körben azokat a csinos táblákat, amelyek kör formájúak, piros csíkkal szegélyezettek és buta kis számok vannak a közepükre írva. A digitális műszerfalon, amely szinte egybenő a középkonzol tetején elhelyezett jókora kijelzővel feltűnhet ugyan egy matematikailag értelmezhető különbség, de ki foglalkozik ilyen részletekkel?

Egyébként a head-up display is ott van a sofőr előtt, azon is látható az aktuális sebesség, navigáció stb. Így arra sajnos nem lehet hivatkozni, hogy nem vettünk észre semmit. Szóval mindenki nyugodjon meg, ez a BMW hibája, semmiképpen nem a sofőré. Az szegény csak egy áldozat! Ha a leggyönyörűbb nővel vagyunk, akkor sem kezdünk azon gondolkozni, hogy mennyire lesz gond az ágynemű vasalása. A gyorsulás 100-ra álló helyzetből 4,4 másodperc. Nem ellenőriztem le, de biztosan hihetetlen kevés. Viszont talán ennél is fontosabb, hogy 50-ről, 100-ról szintén úgy kezd gyorsulni, mintha nem lenne még meghajtás a kerekeken.

A váltó fantasztikus. Lehet rajta vitatkozni, hogy automata váltóval a sportosság nem az igazi. Abszolút ízlés kérdése. Ennél az autónál nagyon nem hiányzott nekem a kapcsolgatás. Ez egy luxusautó, amelyik képes a szmokingot levenni észrevétlen sebességgel és mint Superman esetében, azonnal alatta van a sportoverál. Ez adja a magabiztosságot és a biztonság érzést, hiszen bárhol, bármilyen szituációban be tudjuk fejezni az előzést, nem kell aggódni, hogy nem férnénk be a végén.
Persze csak okosan, mindenhol vannak határok, amiket érezni kell, de ebben az esetben a határok meglehetősen tágak.

Egyszóval akinek van, és kívánom, hogy minél többen legyenek ilyen helyzetben, vegyenek M340i xDrive-ot, mert egyszerűen mindenre jó. Családi, sportos, üzleti és roppant menő!
Most, hogy Facebook követőink száma meghaladta a 30 000-et, azt számolom, hogy nekem is jó esélyeim lennének erre kocsira, ha mindenki küldene egy ezrest. Nem tudom illő dolog-e BMW miatt kunyerálni, de az elmúlt napok után úgy döntöttem egy próbát megér….

• bmw 3 bmw 3 teszt bmw m340i teszt bmw M340i Xdride teszt bmw teszt

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!