Tartozom egy vallomással: régebben szörnyen önbizalom hiányos voltam. Azt hittem én vagyok az egyetlen ilyen – kívülről mindenki más olyan magabiztosnak és lazának látszott! Természetesen megpróbáltam én is annak tűnni, de emellett elkezdtem magamon dolgozni - és ettől a helyzet még rosszabbá vált! A motivációs irodalom korai szakaszában olyanokat olvastam, hogy álljak mindig pozitívan a dolgokhoz, ne legyen bennem félelem, ne legyen bennem kétely, higgyek feltétel nélkül és akkor majd elég pozitívan fogok rezegni ahhoz, hogy megvalósítsam az álmaimat.

Isten látja lelkem megpróbáltam, de nem ment. Nem tudtam egyik pillanatról a másikra pozitív lenni, nem tudtam feltétel nélkül hinni abban, hogy jó vagyok. Nem ment parancsszóra! Ugyanígy nem ment az sem, hogy megbocsássak és elengedjelek pusztán attól hogy elhatározom. Sőt a rengeteg erőfeszítéstől csak sokkal rosszabb lett! Úgy tűnt az egész nagyon egyszerű - legalábbis a könyvek ezt írták - ugyanakkor nekem mégsem ment. Úgy éreztem nem vagyok elég erős, talpraesett és ügyes, miközben tudtam, hogy pont ezt nem kéne gondolnom magamról, mert ezzel „vonzom be a negatívat”.  

Ördögi kör. Minél többet tanulunk önmagunkról, annál inkább rájövünk, hogy mennyi mindenben kéne rajtunk javítani. De ez hazugság!

Most már tudom, hogy nem velem volt baj. Egyszerűen csak mélyebbre kell merülni önmagunkban ahhoz, hogy ránézhessünk a minket gátló belső erőkre. Nem az az út, hogy megpróbáljuk leönteni cukormázzal az életünket. Az élethez való pozitív hozzáállás fontos de ezt nem úgy érjük el, hogy letagadjuk azt ami van, elferdítjük a tényeket, hogy valami pozitív sémába tudjuk beszuszakolni magunkat.

Az életet és végső soron önmagunkat sem tudjuk becsapni. A külvilág mindig visszajelzi számunkra az igazat. Ott bánt, ahol bánthatóak vagyunk és az bizony ott van, ahol mi is bántjuk magunkat. Ahol titokban félünk, hogy kevesek vagyunk, ahol a sebeink rejtőznek. Ezek elkendőzésére rengeteg önigazolást gyárthatunk de végső soron ezzel csak önmagunknak ártunk. Lehet, hogy másokat meg tudunk vezetni, de igazából csak azok dőlnek be a látszatnak, akik nem is igazán törődnek velünk.

Ha valódi magabiztosságot szeretnénk kiépíteni, akkor első lépésként nézzünk szembe azzal ami belül valójában van. Ez borzasztó nehéz ugyanis egész életünkben ezt a szembenézést kerüljük. Minden függőség, minden kompenzáció, minden görcsös bizonyítási vágy egyfajta menekülés. Arra valók, hogy ne érezzük belül a negatív érzéseket. Pedig ezek csak érzések, amiket úgy hívunk életre, ahogy értelmezzük a velünk történt eseményeket. Egyáltalán nem biztos, hogy amit belül gondolunk az a valóság. Régi tapasztalataink, félelmeink belül átszínezhetik a velünk történt dolgokat és nem biztos, hogy az interpretációnk helyes. Amennyire lehet elő kell vennünk a józan, objektív oldalunkat – mert ilyenünk is van.

• önbizalom önértékelés

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!