Tévedésből terroristának nézték
Apjával együtt vitték be, pedig semmit sem csinált.
Van, amikor az első másodperctől szorul az ember gyomra. Aztán még szorít, meg még, és még akkor sem hagyja abba, amikor kiderül az igazság. Mert feloldozás akkor sincsen, lényegében semmi, ami hitet adhatna, mert kényelemből, meg politikából, meg minden létező emberi gyarlóságból egyszerűbb másra mutatni. És nem a valódi tettesre.
Az Apám nevében kultfilm. Daniel Day-Lewis és Pete Postlethwaite, valamint Emma Thompson, és pontos lelet a politikáról, és a kényelemről. Igen, mert minden tudatosan felépített csalásnak lényege a kényelem, mert elég egyetlen jól felépített hazugság, és életeket lehet elvenni. Ahogy az IRA, úgy a túloldal is elveszi, igaz utóbbi a lehető legegyszerűbb megoldást választva. Odadobja azokat, akik éppen kéznél vannak, és éppen beleillenek a „tettesnek látszó tárgy" képébe. Pedig semmi közük az egészhez. Ahogy kiélezett szituációkban a valóságnak sincs a bemutatott tényekkel köszönő viszonyban sem lévő, mégis hihető momentumoknak.
A „guilfordi négyek" perében az ítélet életfogytiglani börtön, noha az első perctől létezik a bizonyíték, amely az ártatlanságot bizonyítaná, de miért is lenne perdöntő egy homeless vallomása, amely ugyan előkerül, de a teljes igazságra csak tizenöt évvel később derül fény. Amikor politikailag már egészen mást jelent, és amikor az a bizonyos felfokozott állapot már nem létezik, lényegében minden mindegy, és akár a valóság is újraírható, ha az érdekek hálójába éppen akkor, éppen úgy belefér.
Ami fura, és hatalmas Jim Sheridan filmjében, az a hiteles brutalitás, ami leegyszerűsíti az egyébként sokkal bonyolultabb világot, és bemutatja, hogy igenis kényelmesebb a könnyebb utat választani, akkor is, ha ez szöges ellentétben áll az igazsággal, és utóbbinak csak akkor lesz jelentősége, ha odafent engedik vagy éppen egy őr tévedésből kiadja az odáig rejtegetett aktát.
Mert egy homeless nem írhat történelmet.
De azért időnként mégis megtörténik.
Mert nem baj, ha néha visszazökkenünk a valóságba.
Az valahogy mégiscsak igazibb.
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez