Sokszor gondolják körülöttem, hogy valami bajom van a gyerekekkel, mert hát nincs és szerintük már elég idős lennék hozzá. Nos, régebben tényleg volt egy ilyen mintázat, amit sokáig vittek tovább az emberek. A lányokat hamar feleségül adták és elkezdtek egy ütemtervnek eleget tenni. Talán ideig-óráig ez jól is ment. Sok lemondással, főleg a szerelem lemondásával járt. Többször is rájövök, hogy minden kórnak megvannak a maga nehézségei, és egyik sem jobb a másiknál. Csak más áll a reflektorfényben.

Temérdek okom van arra, hogy ne szüljek felelőtlenül, kötelességérzésből és mások elvárásai szerint. Felzaklat a tény egyébként, hogy üzletből születnek legtöbben, azért, hogy anyuci és apuci házat építhessen, autót lízingeljen. Mondjuk ez is mélységesen bántó dolog, hogy nagyon nehéz a mai fiataloknak boldogulni, a sok „szabályszerűség” miatt. Lehetőség ugyan van, de amik körbe veszik, állítólagos védő rendszer, nagyon ügyesen van megbabrálva. Persze nem előnyünkre. Na de ne visszatérek az eredeti témámra, majd erről máskor. 

A gyerekszülést gyakran hozzák összefüggésbe a felnőtté válással. „Ha majd megszületik mindent tudni fogsz, és összeszeded magad, mert ilyen az anyai ösztön” -szokták mondani. Rögtön minden megvilágosodik, és az amúgy mentális problémákkal küzdő nő, meggyógyul. Nem újkeletű dolog ez, mindig is voltak az emberbe traumák. Talán most több is. Ezeket a traumákat örökölhetjük, átélhetjük. Ha nem nézünk szembe velük, öröklik a gyermekeink, és ha ők sem néznek vele szembe, átadják a saját gyermeküknek majd és így tovább. A mostani mintázatot így hoztuk létre. Ahhoz, hogy tudjuk mi a helyzet velünk, megfelelő intelligencia is kell. Főleg érzelmi. Az elmúlt évekből ez is nagyon hiányzik. Igazából szerintem nem is igazán fejlesztik az emberek. Hiszen a pszichológus pénzbe kerül, a kókány motivációs tréner meg csak kókány. A rendszer ugyan az. De a fejlődő világban ez nagyon felerősödött.

Az eszközök és a technológia lehetővé teszi nekünk a tanulást és azt is, hogy nagyon mélyre küldjön. Tömegek nem tudják, hogy kik ők, mit szeretnének. Mondjuk akkor sem lesz könnyebb, ha fejleszted magad. Az út viszont ott vezet valahova legalább. Szóval először szembe kell nézni magunkkal, hogy a gyermekünket tisztán nevelhessük, játszmák nélkül. Nem szabad tovább süllyeszteni a hajót. Mert sebeinket a gyerekek nem gyógyítják meg, de mi megsebezzük őket. 

• felelősség gyermekvállalás szülői szerep

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!