Teljességed hiedelmét csak hiányodtól kapom

Nincs már küzdelem, édes bizonytalanság, nyilalló szenvedés, kihívás, könnyhullatás. Nincs már megszerezni való Szerelem virág, hétfejű sárkányokkal sem kell már megküzdenie, átvinni a Szerelmet a túlsó partra, már mind kipipálva, elvégezve. Hiába mondja, hogy ő más, ő különbözik, nem bírja el a ridegtartást, és az áradó szeretet kell neki és a szerelem bősége. Valójában az is meglehet, ugyanolyan, mint a többiek, akik előtte jártak itt, semmivel sem különbözik. Feszültséget gerjeszt, megvádol, hamis feltételezésekkel mérgez, és fogalma sincs, ezzel milyen messzire taszít, és végül, köszönés nélkül, ugyanúgy rám vágja majd a kocsiajtót.

Life is a bitch. Milyen találó. Lassan ráébredünk, hogy hiba volt a sarkig tárt szív, az elköteleződés és a kizárólagosság egykori szépséges tündére banyává változva, kárörvendőn röhög a sarokban. Valójában meg kellett volna találni a szeretet-egyensúlyt, de inkább kész voltam kifordítani a lelkem, és örökre eldobni a csigaházat, amibe eddig mindig visszabújtam. Pedig manapság még egy fával sem lehetsz igazán őszinte, mert nem tudhatod, ki ül megbújva a tetején. Ha teljesen kitakarom a szíved, akkor kiteszem mindenféle környezeti ártalomnak, emberi kéz, netán láb is kárt tehet benne. Például átgázol rajta és felismerhetetlenre tapossa. És ha mindezt úgy teszi, hogy nem kér bocsánatot, de még egy elegáns pardon sem hagyja el a száját, nos, akkor kell elküldenem jó messzire, de leginkább egy másik galaxisba. Egyes férfiak úgy hiszik, a nő egy meghódítandó földrész, vagy egy szelídítendő kanca, és ha kirakták ránk képzeletbeli zászlócskáikat, akkor elkezdhetik velünk a holtig tartó tréninget. Amikor pedig a párkapcsolat szépséges üveggömbjén repedések keletkeznek, csak állunk bambán, széttárt karokkal, azzal nem tudunk mit kezdeni. Nem is akarjuk megjavítani, legszívesebben eldobnánk, hiszen olyan könnyű leemelni, egy újat, egy sértetlent, egy karcmenteset. Kezdjük ragasztgatni mindenféle speciális, láthatatlan ragasztóval, de valójában így, soha semmi nem lesz már olyan, mint volt. Mert újabb sérülések jönnek és az már túl sok nekünk, végül az üveggömb apró, éles szilánkos darabokra törik.

Akkor kezeinket tördelve ülünk a meghalt szerelem frissen hantolt sírjánál, tenyerünkben ott  a régen megírt gyászbeszéd, százszor összegyűrve, majd újra kisimítva.

De már egyáltalán semmi kedvünk nincs felolvasni.

• hiány szeretet tartós párkapcsolat távolság

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!

Király Eszter

A párkapcsolat tartja elénk a legélesebb, leghitelesebb tükröt önmagunkról. Megláthatjuk benne saját pompánkat is, de a hiány mindig jéghidegen fog arcul csapni. Belenézni abba a tükörbe, amit a társad tart neked mindig nehéz. Elfuthatunk a saját tükörképünk elől, és megpróbálhatunk olyan látványt találni, ami megfelelő, amit el tudunk viselni, de bárkihez is szaladunk, csak saját magunkat fogjuk látni benne. A tükröt dühödten, össze lehet törni, de eljuthatunk olyan szintekre, ahol képesek vagyunk önkritikával, önismerettel szemlélni a gyengeségeinket, így a kapcsolatunk réseit, hibáit is. Ebben a felismerésben, és fejlődésben segítek az írásaimmal. Cikkeim a párkapcsolati témákon túl érintik a női-férfi szerepegyensúly fennmaradásának, és a hagyományos értékek megőrzésének fontosságát is.