Teaházi pszichológia

Első olvasásra nagyon távolinak tűnik ez a két dolog egymástól. Teázhatunk megszokásból, baráti összejövetelek alkalmával, lehet akár egy különleges rítus vagy csak egyszerűen, azért mert szeretjük. A pszichológia pedig valamilyen lelki eredetű problémánk megoldását segíti. Az egyik egyfajta társas cselekmény lehet, míg a másik egy rendkívül intim, bensőséges viszonyt feltételező esemény egy páciens és a terapeuta között.

Mégis hogyan fér össze a kettő? Erről beszélgettem Molnár Anita pszichológussal.

A 2000-es évek közepétől dolgoztam pszichológusként, úgy, ahogyan mások is, egy rendelőben a négy fal között. Ahogy ott ültem, sokszor éreztem úgy, hogy ezek a falak amennyire a biztonság, az intimitás érzetét kelthetik, épp annyira szigetelhetnek el a külvilágtól, tarthatnak távol a valóságtól, attól, ahol az események valóban zajlanak, és ahol a problémáink gyökereznek, és ahol azok gyógyulhatnak. – kezdte a beszélgetést Anita.

Úgy gondoltam, hogy érdemes lenne ebből a steril környezetből úgymond kiszakítani a páciensek egy részét, és egy másik fajta keretrendszert teremteni. Természetesen nem tud minden esetben működni ez a direkt környezetváltás, de számos esetben úgy véltem, ez segíthet bizonyos problémák feldolgozásában.

Pontosan 2012-ben lépett az életembe a tea. Ekkor találkoztam először a teázással olyan értelemben, amely túlmutat a tea ízletes szomjoltóként való fogyasztásán. Akkoriban Torontóban éltem, ahol rengeteget hallottam a tea egészségre gyakorolt jótékony hatásáról, kiváltképp a matcháéról. Érdekelt a dolog, ezért belevetettem magam a témába: olvastam a teafajtákról, a termőterületekről, az élettani hatásairól, de a teázás kultúrájáról is. A teázás igazi szerelemmé vált az életemben. Éreztem, hogy van létjogosultsága, és létezik összekötő kapocs a tea és a pszichológia között. Innentől a folyamat szinte magától elindult, kezdett kiforrni bennem egy vadonatúj, eddig még nem létező tanácsadói forma, és hozzá kapcsolódóan megszületett egy speciális, egyedülálló tanácsadói szerep: a teaházi pszichológusé.

Számtalan pozitív hatással bír a szervezetünkre a tea, köszönhetően annak a nagyjából 500 féle tápanyagnak és gyógyhatású vegyületnek, amely megtalálható benne. A számos élettani hatás mellett, ami engem leginkább megérintett és megérint a mai napig is a sok pozitív tapasztalat mellett, az a nyugalom és boldogság érzés, amelyet teázás közben és után élünk át.
Ha tudományos magyarázatot szeretnénk adni erre, akkor ez az ún. L-theanin nevű aminosavnak köszönhető, amely csökkenti a szorongás-szintet, és relaxált elmeállapotot hoz létre.

A teázás révén az énidő jó megélése egy rendkívül fontos és kívánt szakasza tud lenni a napnak.

Amit most elmondtál, az mind igaz és teljesen egyetértek. De ahogy fogalmaztál, a teázás az énidő megélésében segít. Hogyan kapcsolódik ez a konzultációs folyamathoz?

Szerettem volna az egész konzultációt a való világ történései közé kihelyezni, és nem teaszobává alakítani a rendelőmet. Találni egy helyszínt, ahol nem izoláltan folyik a munka, hanem integráltan, a mindennapi élet realitásába ágyazva. Ehhez helyszínül egy teaházat választottam. Egy olyan helyet, ahol nyugodtan és elmélyülten lehet beszélgetni egy csésze tea mellett, de mégis közösségben, másokkal körülvéve. A rendelővel ellentétben ez egyfajta könnyedséget kölcsönöz a szituációnak. Azáltal, hogy a tanácsadási folyamattal kiléptem a szokásos “dobozból”, ez a kliensnek is katalizátora lehet abban, hogy ő is kilépjen a sajátjából.

Nem aggódnak a páciensek, hogy az intim problémájukat meghallják esetleg mások? Biztosan előfordul egyes terápiák alkalmával, hogy elsírja magát a páciens. Ez egy teaházban hogyan történik, meg tudnak kellőképpen nyílni előtted?

Minden gondolat, félelem, amely egy ilyen nyilvános közegben történő tanácsadással kapcsolatban felmerülhet bennünk, sohasem csak erre a speciális helyzetre vonatkozik. Olyan elakadásokra utalhatnak, amelyeket egy ilyen különleges szituáció felszínre hozhat, hogy végre megmutathassák magukat, figyelmet és tiszteletet követelve. Épp ezért kilépve a steril rendelői közegből lehetőségünk adódik szembe nézni olyan problémákkal is, amelyek különben rejtve maradtak volna, vagy csak sokkal lassabban mutatkoznak meg. Teret adhatunk ezeknek az elakadásoknak, lehetőséget teremtve így feldolgozásukra és gyógyulásukra. Bár a környezet nem a szokásos, pszichológusként én ugyanúgy kísérem és támogatom a klienst és a folyamatot, mintha a rendelőben lennénk, beleértve a titoktartási kötelezettséget is.
Visszatérve a kérdésre, úgy gondolom, hogy nem jelent feltétlenül bajt, ha mások is elcsípnek egy-egy szófoszlányt, gondolatot, hiszen ez az életnek ugyanúgy része. Azt tapasztaltam egyébként, hogy nem figyel oda senki egy ilyen közegben a szomszéd asztal beszélgetésére különösképpen. Ha előfordult olyan, hogy valaki elsírja magát, az egyetlen, ami történik maximum az egy együttérző pillantás.

Tudsz-e, szoktál-e teát ajánlani a pácienseknek? Vannak-e az egyes problématípusokra kifejezetten speciális teák, melyek katalizálni tudják a terápia eredményességét?

Általános szabály nincsen, hogy egy adott problémára milyen típusú tea való. Például a zöld teák között is vannak olyanok, amelyekben több vagy kevesebb a koffein. Az idegpályák működését és hosszan tartó stabilitását viszont a zöld teák általánosan javítják.
Van egy angol kifejezés „tea happyness”, amely állapotba a tea fogyasztás során kerülünk az L-theanin és a koffein együttes hatásának köszönhetően. Ez egy relaxált, de egyben fókuszált és koncentrált tudatállapot.
Természetesen, mivel jól ismerem az egyes teafajtákat, ezért szoktam ajánlani a páciens adott lelkiállapotának megfelelő teát. Például, ha valaki tompa, fáradt, fásult, akkor egy matcha tea, ha pedig fel van pörögve, vagy izgatott, akkor egy GABA oolong lehet a megfelelő választás. Fontos kiemelni, hogy a tea csupán egy közvetítő eszköz, amelynek segítségével jobban el tudjuk érni a kívánt lelkiállapotot, hangulatot, így teremtve meg a feltételét a gyorsabb gyógyulásnak.