Társasjáték
Üres tekintetek, tömeges kiégés, valójában szinte mindegy már, melyik korosztályról beszélünk. Ez az Oslo, augusztus című film.
Egy sikertelen öngyilkossággal, vagy talán nem is komolyan gondolt próbálkozással indít a főhős, hogy azután ugyanoda jusson, ahonnan elindult.
Ám, ne feledjük, illetve szerencsére a sors nem hagyja feledtetni a túloldalt sem, erre talán legjobb példa Szőke Nikoletta lemezbemutatója volt, ahol mert arról mesélni, hogy ma mitől lesz nő a nő, és hogyan is látja a világot, ahol a belső tűz, és az önmagunkba vetett hit, és a szenvedély szinte mindenen átsegíthet.
Azt az alapjáraton is maximumra járatott valamit, ami miatt nehéz felszabadultan viselkedni, ami miatt sokan a biztosnak tűnő kietlenséget választják. Pedig néha meg kell állni. És talán egy kicsit kívülről is figyelni magunkra, és a tetteinkre. A hatásokra, és arra is, mi mit okozunk másoknak és a másiknak.
Talán a figyelem és a türelem lehet az, amitől valódi biztonságban érezhetjük magunkat. Talán attól a boldogság sem válik ismeretlen fogalommá, és abban a pillanatban minden megszelídül körülöttünk, és ha hisszük, hogy világunk tükörként működik, éppen azt kaphatjuk vissza, amit mi magunk beletettünk.
A ridegséget felváltja a tűz, amely annak ellenére ott él mindenkiben, hogy kimutatni csak nagyon kevesen képesek.
De talán a valódi boldogság is csak kevesek jutalma.
Illetve az út a jutalom, amelyen odáig jutunk.
Az, hogy bele kell tenni, az hogy menni kell előre, hinni magunkban és a társainkban, és a társunkban is.
Hogy melyik a nehezebb, nehéz megmondani.
Ám ha őszintén tesszük, nem csak az út lesz járható, de a cél is elérhetővé válik.
Talán ez a játék valódi lényege.
Bokros László
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez