A mai felgyorsult világban egyre több dolgunk akad, egész életvitelünk nyüzsgő és felgyorsult, amivel nincs is semmi baj. Szeretek nyüzsögni, élni az életet a lehető legteljesebben. Azonban ha már feltöltekezni sincs időnk, önmagunkra nem tudunk időt szánni, hogy űzzük vagy megtaláljuk azt a tevékenységet, ami visszatölt bennünket, könnyen túlhajszolhatjuk magunkat, aminek lelki és egészségügyi következményei is lehetnek.
Érdemes tehát mérlegelni, mire van kapacitásunk, persze ilyenkor jön az, hogy mennyire nehéz nemet mondani, és különben is mit szólnak hozzá, ha kihátrálunk. Valójában ezzel egyáltalán nem kellene foglalkozni, ha úgy érezzük teherbíró képességünk határán vagyunk, nekünk ez már sok és csak energiát vesz el, de vissza nem tölt, nyugodtan mondjunk nemet.
Igaz lehet ez akár egy-egy szívességre, hiszen aki ismer minket és tiszteletben tartja az érzéseinket, meg fogja érteni, hogy valamire jelenleg nincs kapacitásunk vagy csak később lesz rá időnk. Aki pedig ezt nem érti meg, csak a saját érdekeivel foglalkozik, nos, legalább kinyithatjuk a szemünket és ráeszmélhetünk, hogy ez a személy csak kihasznál minket, csupán addig mutat megértést, amíg abból haszna származik. Ugyanez igaz egy baráti összejövetel esetén is. Régen rossz, ha attól kell rettegnünk, hogy nem értik meg, hogy ezúttal a péntek esti program nem jó, mert fel se tudunk kelni a fáradságtól és muszáj valahogy visszatöltenünk magunkat.
Photo by GettyImages
Nemet mondani nem szégyen, sőt igenis kell tudni, nem vehetünk a nyakunkba mindent, azt is, amihez legkevésbé fűlik a fogunk, amire egy fikarcnyi időnk sincs valójában, csupán azért mert nem akarunk nemet mondani, így inkább meghunyászkodunk, hogy valahogy lesz, valahogy bele szorítjuk az időnkbe, meg hát persze, át tehetjük azt a nyugodt pihenős estét máskorra, úgysem számít. És egyébként is mit gondolnának, ha magamat választom? Nos, talán azt, hogy őt aztán nem lehet hülyének nézni, hogy legközelebb nem sózom rá a hatodrangú, valójában nem is fontos dolgokat és hogy tisztelettel és szeretettel van maga iránt, amivel arra sarkall másokat, hogy ők is így tegyenek. Ha kimerültél és minden energiád elfogyott, egy idő után másnak sem tudsz adni. Nem önzés, és nem másokra kevésbé figyelés, ha először magad töltöd fel, hiszen ha ezt nem teszed meg, miből adnál másoknak?
Tökéletesen példázza ezt a repülőgépeken hallható biztonsági bemutató, amely szintén arra biztat, hogy először a saját oxigén maszkodat tedd fel, majd ezután segíts az arra rászorulóknak, gyermekednek, testvérednek vagy a melletted ülő arra rászoruló utasnak. Néhány ember számára ez önzőnek tűnhet, pedig valójában semmi önzés nincs benne, hiszen ha te nem kapsz oxigént, nem marad időd másnak segíteni sem. Ugyanígy, ha túlhajszolt vagy, kimerült vagy és alig állsz a lábadon, nem csak magadnak nem tudsz semmit adni, de másnak sem. Hiszen egy lemerült akkumulátor sem tölt fel semmit… Legyünk tehát türelmesek önmagunkkal szemben, tisztázzuk, mire van szükségünk, mi szolgál bennünket is kölcsönösen, hol van a határ, ahol már a kimerültségtől adni sem tudunk és igenis húzzuk meg azt a határt! Tiszteljük és szeressük önmagunkat, tanuljunk meg nemet mondani! Az élet hamarosan igazolni fogja, hogy milyen nagyszerű lépés volt.
„Nemet mondani másoknak: ez része a felébredésnek, ez gyönyörű. A felébredés része, hogy úgy éled az életedet, ahogy helyesnek találod. Értsd meg: ez nem önzés. Önzés az, mikor másoktól azt követeled, hogy úgy éljenek, ahogy te helyesnek látod. Az önzés. Nem önzés, ha úgy éled a saját életed, ahogy helyesnek látod."
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
null
Szólj hozzá a cikkhez