Találkoztam a Lámával!

Nem félek a haláltól!

Nem mindennapi élményt jelent, amikor realtimeban találkozik az ember egy kötet írójával. Ha ezt fokozni szeretnénk, akkor nincsen könnyű dolgunk, mégis, érdemes megtenni, ha már egyszer az élet annyira kegyes hozzánk, hogy több halálközeli élményünk, illetve élményem miatt, túl a mélyponton bátran várok minden pillanatot. Mert az élet szép. A világ legszebb dolga.

Node vissza a történethez.

Az író nem más, mint Láma Ole Nydahl.

És miközben a kézben ott a cajon, amelyen este játszani indulok Alaitner Andrissal, addig a buszon elolvasom szinte a teljes kötetet, a gyorsolvasásnak hála, és a Huszár utcában megtörténik a szinte hihetetlen pillanat.

Igaz, amikor szinte napról napra merevedik ki a film, és az ember önmaga rendezi, akkor nem fél semmilyen végtől, és figyel, hogy mindig minden csakra nyitva legyen, és már szinte nem is emlékszik a megbékélés előtti világára.

Mert egészen más, amikor tudatosan figyelünk, és rendezünk.

Látni jó dolog. Az pedig annál is izgalmasabb, amikor azt látjuk, hogy sok-sok üres szék ellenére, szinte mindenki körém és Megyeri Zsuzsa Dóra köré gyűlik.

Amikor pedig a Lámától azt kérdezem, érzi-e a változást természetesen igennel, és a kérdésre, miszerint lesz-e harmadik világháború, nemmel felel.

Jó lenne megnyugodni, mert annyira ott a félelem.

Miközben egy ragyogó világban boldogulunk.

A nők szerepét ugyanúgy fontosnak látja, és elmondja, hogy a kedvesség nem a gyengeség jele, hanem nagyon, de nagyon nagy erő.

A 90.9 Jazzy nevében neki is vittem ajándékot a rádió szülinapja alkalmából, természetesen az alkalomra készült Swarovski ékszert, és megköszönve a teát, magabiztosan indultam muzsikálni egy olyan emberrel, aki éppen ott tanul, ahol a Lámával találkoztam.