Nem lesz nehéz. Azt is elmondom, miért. Mediterrán hely, márpedig a déli városok mindig nagyon izgalmasak. A dél-olaszok hihetetlenül barátságosak és segítőkészek, ha nincs is közös nyelv, akkor kézzel-lábbal magyaráznak, de a segítséget megkapod. Itt lehet a világ legjobb pizzáját enni, és akármennyi időt is töltsünk el, az biztos kevés lesz, annyi a látnivaló. Ráadásul a Wizz Air is utánad dobálja az olcsó repülőjegyeket.

Olaszország általában sláger szokott lenni, ha utazásról, nyaralásról van szó, Itália városai, tengerpartjai tuti benne vannak az első három opcióban, ez alól csak Nápoly a kivétel – számomra azonban teljesen érthetetlen, hogy miért. Vagyis tudom a válaszokat – szeméthegyek, camorra (a nápolyi maffia), rablások és zűrzavar – de ezek csak kifogások. Utoljára 2008-2010 között voltak jelentősebb zavargások a nápolyi szemétszállítás áldatlan állapota miatt, de azóta ez megoldódni látszik, a város semmivel sem mocskosabb, mint bármilyen más délszaki nagyváros. Ami a maffiát illeti, valóban létezik (nyilván nem az átlag turista szeme előtt akcióznak – például a szemétszállítás is az ő kezükben van), de ezzel az erővel Mexikóba, Oroszországba, Amerikába vagy Japánba sem érdemes elindulni, mert ott is vannak bűnszervezetek. Az értékeire pedig jobb, ha mindenhol vigyáz az ember, a világ bármely felén történhetnek kisebb-nagyobb lopások. Érdemes ésszel és elővigyázatosan bóklászni a városban, az értékeinket pedig ne itt akarjuk megsétáltatni, csak azt vigyük magunkkal, ami feltétlenül szükséges egy városnézéshez. Én egyik problémával sem találkoztam, bár valóban felkészültem mindenre.

Amióta a Wizz Air elindította Nápolyba menetrend szerinti járatát, jobb lett a helyzet, hiszen Capri, az Amalfi-part, vagy Pompei a legtöbb ember számára álom úti cél, de Nápolyon valahogy mindenki csak „átrohan”. Pedig érdemes rá jó néhány napot szánni, a város bőségesen meghálálja. Nem véletlen J. W. Goethe Utazás Itáliában című művében leírt mondata sem, miszerint „Nápolyt látni és meghalni”, elvégre Olaszország harmadik legnagyobb városában valóban rengeteg élmény éri az embert. A reptér a városon belül helyezkedik el, így nem kell órákat utazgatni a szállásig; engem már landoláskor libabőrös hangulat kerített hatalmába, amikor a repülőgép ablakában feltűnt a Vezúv kettős kúpja. Pár euróért menetrend szerinti busszal elérhető a város központja, a Piazza Garibaldi (ahol a főpályaudvar is van, innen indul a Circumvesuviana vonat Sorrento felé), vagy a kikötő és a Castel Nuovo a tengerparton, amely körül tulajdonképpen Nápoly óvárosa kiépült. Szállást valahol itt érdemes keresni, egyrészt azért, mert a történelmi belváros bár zsúfolt, de hihetetlenül hangulatos, nyilván itt található valamennyi nevezetesség, amit az elkövetkező napokban meg szeretnénk nézni, és nem utolsó sorban ez a rész a legbiztonságosabb. Mellesleg még hangulatos is.

Nápolynak hihetetlen a panorámája, kevés város büszkélkedhet ilyennel. Az öböl felett mogorván és fenyegetőn magasodik a világ egyik leghíresebb hegye, alatta lustán terpeszkedik egymilliós lakosságával a város, mely éjjel-nappal zsong, lüktet és pulzál. Amolyan déliesen. Hangosan, gesztikulálva, csibészes mosollyal. Még fényekből és színekből is unikális, melyet, ha valaki festővásznon örökítene meg, giccsesnek hatna, de a természet nem szokott ízléstelent alkotni. Nápolynak stílusa van. Legyen szó jóképű „silver fox” carabinierikről, akik hanyagul a rendőrautóknak támaszkodva mustrálják a nőket talpig Valentino által tervezett uniformisukban (ha riasztás van, nehéz lehet átzökkenni egy pillanat alatt a munka üzemmódba). Vagy a fotómodellnek is beillő autóbuszsofőrről (aki Aviator napszemüvegben dolgozik – természetesen), és előzékenyen esik meg a szíve az ember lányán, aki elveszve keresi a megfelelő buszmegállót. Bár csak olaszul beszél, azért szívélyesen invitál a járműre, hogy elvigyen ahhoz a megállóhoz, amit keresek. Ha már elmondani nem tudja, hogyan találok oda.

Ha szerencsésen bejutottunk az óvárosba és a szállásunkat is megtaláltuk, végre a látnivalókra fókuszálhatunk. Bár Nápoly nevezetességei közül rengeteg ingyenesen látogatható, érdemes Nápoly ’city pass’-t (más néven tourist card) vásárolni, mely itt Visitalia Napoli is Red! névre hallgat; 1, 2, 3, 4, vagy 7 napra érvényes, s ezzel ingyenesen használhatjuk a nápolyi, illetve Nápoly környéki közlekedési eszközöket, illetve kedvezményre vagyunk jogosultak számos múzeum, nevezetesség, étterem és fesztivál látogatásakor. Az egy napos kártya 14,50 euróba, a hét napos 26,80 euróba kerül, és a repülőtéren, vagy a Garibaldi pályaudvar turista irodájában lehet kapni. Érdemes azt is megjegyezni, hogy minden hónap első vasárnapján az olasz állami fenntartású múzeumok ingyenesek, ha a legdrágább látnivalót erre a napra időzítjük, rengeteget spórolhatunk. De aki erre sem szeretne költeni, az is tejes képet kaphat erről a csodálatos mediterrán nagyvárosról azzal, ha csupán bebarangolja. Mivel a legfontosabb látnivalók viszonylag közel esnek egymáshoz – egészen pontosan a történelmi belvárosban – nem kell túl sokat gyalogolni.

Nápolyt görög tengerészek alapították a Kr. e. VII. században; városszerkezetére a négyzethálós utcakép volt jellemző, melyet hűen megőrzött az évezredek folyamán, belvárosának ódon utcáin sétálva ma is ez a rendszer figyelhető meg. Ahogy az ókorban, úgy most is három kelet-nyugati irányú főút (korabeli decumanus) szeli át, melyekre merőlegesen helyezkednek el a szűk sikátorok, mellékutcák (cardók). Az óváros e régi szerkezetének köszönhetően Nápoly belvárosa 1995 óta UNESCO világörökségi helyszín, s egyben Olaszország legsűrűbben lakott része. Az állandóan sűrűn hömpölygő utakat ugyan csak célforgalom használhatja, mégis kaotikusnak tűnik a közlekedés, ahogy a kismotorok, autók, gyalogosok kerülgetik egymást. A kapualjakban zöldséges üzletek, tenger gyümölcseit áruló bódék, régiségboltok, vagy épp szuvenírüzletek sorakoznak, fejünk felett pedig az egész Dél-Olaszországra oly jellemző, utca felett kiteregetett száradó ruhák lengenek. Van valami különös és utánozhatatlan ebben a miliőben, mely első látásra talán furcsán hathat, de aztán elmaradhatatlan része lesz a Nápolyról kialakuló emléknek.

• nápoly olaszország utazás

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!