Az élő, illetve életteli humor szerencsére nem veszett el, ott van a mindennapjainkban, csak oda kell figyelnünk!

A Dagály Strand nem az a helyszín, ahol amolyan mókázásra számít az ember, hiszen egészen más miatt jár oda.

Melegért, napfényért, vízért, és elsősorban kibírni a szinte elviselhetetlen meleget. Vagy már-már forróságot, vagy nem is tudjuk, minek is nevezzük a szinte pokoli nyarunkat.

Majd észrevesz egy kis koktélbárt valahol középen, és valamiért azt gondolja, hogy oda kell majd mennie, legalább egy hűsítő italra, hogy minden teljes legyen, és ne maradjon egy csepp hiányérzet sem.

És amikor már nagyon közel a hőguta, és nem marad más orvosság odalép.

 - Valami citromalapút kérek!

 - Ezzel úgy párszázra csökkentettük a lehetőségek számát...- és egy mosoly, de amolyan klasszik vagány, igazi angyalföldi feelingben, mint amikor pár évtizeddel ezelőtt errefelé fociztak az akkori menők, és közben mindenkihez volt egy-egy laza mondatuk.

Elkészíti pár másodperc alatt, és odanyújtja:

- Ha ízlik, akkor kérek 500 forintot, ha nem, akkor is, mert ma nagyon agresszív hangulatban vagyok! - persze mindezt nevetve, hogy egy másodpercnyi kétségünk se maradjon, hogy ez azon ritka helyek egyike, ahol szeretettel fogadnak minket.

És az íz hatalmas.

És visszajáró vendégként a jeges kávé is a lehető legmagasabb szint, egyszerre krém és hűsítő turbó, hogy erre senkinek sem lehetne panasza, érkezzen akár a felső tízből, akár valahonnan a szomszéd utcából.

És kommentár a macifröccsről, az édes, vagy savanyú, vagy éppen alkoholos, vagy szűz italokról, de mindez abban a békebeli stílusban, amelyhez foghatót talán csak a múltban találunk, de szerencsénkre mégsincs szükségünk időutazásra.

Azért vannak szép dolgok is.

Meglepő, de igenis vannak.

Aki teheti, visszatér, jelen sorok írója pedig ha lehetősége lenne rá, non-stop töltetné újra a poharát.

Ahogy szinte mindenki, aki hisz a komédiában.

Bokros László

• Dagály Strand Budapest

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!