Nem hiszem el, mégis mit is csinálok én most? Úgy állok itt a kapunk előtt, számolva a perceket, lesve a sarkot mikor ér ide, igazgatva a szoknyámat, 2 percenként csekkolva a harisnyámat nem szakadt-e ki, mert ugye magamat ismerve képes vagyok az utolsó pillanatban is kárt tenni a ruhámban, mint egy tini, aki soha nem találkozott még fiúval.

Be kell ezt fejezned Szonja, nyugi kislány, csak egy baráti találkozó lesz, és talán hosszú idő után egy jól sikerült szilveszter is, se több, se kevesebb. Úristen megérkezett. Na, jó, most már meg kell, hogy nyugodjak. Először is talán, ha nem remegő lábakkal lépnék oda az sokat segítene a helyzeten. Jól van, nagy levegő kislány, indulj meg. 

Azzal a lendülettel magabiztosnak mutatkozva odaléptem a kocsihoz, hogy majd gyorsan bepattanok, aztán indulhatunk is, de persze nem így történt. Amitől tartottam bekövetkezett.  Ő úriember módjára kiszállt, nekem meg nem kicsit kellett erőt vennem magamon, hogy ne essek össze a látványtól, na meg a hangjától, mert még mielőtt szólni tudtam volna bármit is, bemutatkozott, kezet fogott velem, majd adott három puszit az arcomra. Kérdezett valamit a szatyrokkal kapcsolatban, azt se tudtam hol vagyok, csak hebegtem neki valamit, hogy majd tartom a lábamnál nem gond, és már azon kaptam magam, hogy a kocsiban ülök, becsatolva magam a biztonsági övvel. Vettem egy mély levegőt, és próbáltam leplezni a zavarodottságomat, hogy mégse nézzen teljesen hülyének, majd realizáltam a helyzetet, hogy megtettem, beültem a kocsijába.

Most már nincs visszaút –gondoltam magamban. Ki kell zárnom minden frusztráló gondolatot a fejemből, bár, ha őszinte akarok lenni magammal, eszem ágában sincs most kiszállni. Pedig nem is ismerem még. Viszont úristen az égből, mennyire nagyon vonz. Úgy ülök itt mellette a kis fekete bőrszoknyámban és a pöttyös harisnyámban, mint egy áldott jó kislány. Hmm, pedig, ha tudná, milyen gondolatok járnak a fejemben és, hogy nagyon is messze állok én a jó kislány szereptől, amit most nem leplezhetek le előtte, mert így is kitudja, mit gondol rólam. Nem értem, hogy mi történik velem. Beszél hozzám, én meg már libabőrös vagyok. Most meg érzem, hogy egy pillanatra oldalra fordította a fejét. Nekem meg persze, hogy ilyenkor kell odanéznem. Úristen, most meg izzadok, mint egy ló. Nem tudom, mióta vagyunk úton, de az biztos már vagy háromszor néztem bele a szemébe, és ha így folytatja, le kell húznia az összes ablakot, ha nem akarja, hogy elájuljak. Jó lenne, ha már ott lennénk...

• megismerkedés randik

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!