A társam a tükröm. Ez a tükör mindig igazmondó, és ha nem szeretek belenézni, akkor még változnom kell, változtatnom, és dolgozni magamon, mert pontosan azt mutatja, amit nem akarok látni, amilyenné nem akarok válni.

Ha végre azt látom benne, amit kedvteléssel, szívesen nézegetek, akkor megtaláltam önmagam. Akkor olyan nővé váltam, amilyen mindig is szerettem volna lenni, örömmel nézek bele, a társam megerősítő szavai simogatnak, és a kimondott szó-mozaikokból még szebb, még méltóságteljesebb, még igazabb leszek.

Tükreim azok az exkapcsolatok is, amelyek visszatekintve sikertelenek voltak. Mára ki tudom mondani: Sikertelen Kapcsolataim, köszönöm nektek, mert mind üzenetet hordoztok. Nekem üzentek önmagamról, mind közelebb és közelebb hoztatok az önazonossághoz, a hitelességhez, a lelki komfortomhoz, az érzelmi biztonságomhoz: az igazi önmagamhoz. A Sikertelen Kapcsolatok jöttek, mentek, és csak tolultak a negatív élmények, csalódások, interjúhoz kísértetiesen hasonlító találkák, könnybe és katasztrófába fúló randisorozatok, vigasz szexelések, magányos hazautak. És jöttek a toxikus, bántalmazó kapcsolatok, mérgező viszonyok, majdnem szerelmek, laza liezonok, szexuális ámokfutások. Ezek csak romboltak, módszeresen törték le a szárnyaimat, és tégláról, téglára bontották le az önbizalmamat, az önbecsülésemet, és a fülemben sokáig ott doboltak a mérgező szavak. Miért? Mert engedtem. Mert ez volt a választásom.

Szerepekbe zsugorodtam, hedonista, kötöttségek nélküli viszonyokba ugrottam, miközben mindennél jobban arra vágytam, hogy a másik ember tekintetében végre meglássam önmagam, megpillantsam igazi, tiszta, retusálatlan, allűrök nélküli arcom. Ezek a kapcsolatok mégis egy botrányosan rosszul eltáncolt tangóra hasonlítottak, érintés, és szimmetrikus, gyönyörű, érzéki mozdulatok nélkül. Ő nem vezetett, és én nem követtem őt. Én nem voltam nő, és ő nem viselkedett férfiként.

Közben sóváran egy letisztult, ragyogó, pozitív, hiteles tükörképre vágytam, ennek ellenére egyáltalán nem tetsző párkapcsolati jelmezeket próbálgattam, nem rám szabták, nem az én színeim voltak, és kényelmetlenül feszengtem is bennük, mégis „hordtam” egy jó ideig azokat a Sikertelen Kapcsolatokat is. Közben az ég felé sóhajtottam, hogy igaz szerelemre találni valóban nem könnyű, és nincs igazság a Földön. Mert hosszú és fájdalmas szívleckékkel nehezített ez az önismereti út, minek a legvégén lehet, hogy nem is vár az álomlovag.

• exkapcsolat múlt önismereti út személyiségfejlődés változás

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!