Az igazán boldog párok együtt emelkednek, fejlődnek, kreatív energiáik szárnyalnak, mert a kettősük építi és emeli egymást.

Senki nem tökéletes, mégis vannak, akik egymás számára tökéletessé válnak. A boldog párok nem azt várják egymástól, hogy a másik legyen tökéletes, legyen vele minden olyan, mint a romantikus hollywoodi  filmeken, és teljesítse be minden álmukat, hanem úgy próbálják közös életüket élni, hogy együtt többek legyenek, feljebb léphessenek önmaguknál, és így a legjobbat tudják kihozni egymásból. Támogató megjegyzésekkel, dicséretekkel, építő kritikákkal, pozitív visszajelzésekkel, együtt fejlődve segítik egymást abban, hogy ez valóban az a kapcsolat legyen, melyben szeretni tudják önmagukat is. Támogatják egymást abban, hogy rátaláljanak ideális énjükre, ahelyett, hogy a képzeletükben élő idealizált társat próbálnák erővel, kétségbeesetten kifaragni a másikból. Az igazán boldog párok a legjobbat hozzák ki egymásból.

Minden jól működő szövetségben léteznek elvek, énhatárok, kritériumok, íratlan szabályok.  Ezek azonban nem a másik lényén, egyéniségén buldózerrel pusztító, irreális elvárások. Mert valóban nem várhatom el, hogy süssön a nap, vagy ne essen az eső, így a másik embertől sem várhatom el, hogy lépjen ki egyéniségéből, köszönjön el kialakult világképétől, vezérlő értékeitől, erkölcsi nézeteitől, hozott viselkedésmintáitól, és álljon előttem jelképesen meztelenül, magasra tartott karokkal, majd én felruházom nekem tetsző, új tulajdonságokkal, és értékekkel az én elvárásaim szerint. Mindez lehetetlen. Ez a kapcsolat soha nem lesz képes érett érzéssé, társszerelemmé válni.

• elfogadás feltétel nélküliség párkapcsolat

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!