Rövid viszony egy rossz íróval

"Ne szivarozz a lakásban, te hülye!" De mire kimondtam, már tudtam, hogy hiába szólok rád, rólad lepereg a felszólító mód, utálod, ha utasítanak. Ezért sem tűrted meg sokáig az alkalmazottként tengetett helyzetedet a Salak és Sugár Kiadónál. Hamar rájöttél, neked könyveket kell írni. Vulgáris és vacak könyveket.

Mégis imádtalak olvasni, mert nagyokat röhögtem az erősen indokolt káromkodáson, és tulajdonképpen ezért is lettünk szeretők. Felnéztem rád, pedig titokban nem tartottalak nagy írónak, de ezt utólag sem mondtam meg neked. Dicsértelek és szerettelek, annak ellenére, hogy hímsoviniszta voltál és bagóztál, mint Eastwood. Imádtad a krimit és a westernfilmet, napközben aludtál, este hétkor keltél és hajnal hat előtt nem jöttél haza. Tudtam, hogy a szerelmi viszonyunk az átugorhatatlan társadalmi különbségek miatt sosem fejlődik polgári házassággá. Azt pedig, hogy Isten színe elé vigyelek, akkor sem tudtam volna elképzelni, ha a fejemhez Kalasnyikovot szorítanak. Pedig fülig szerelmes voltál, imádtad a fehér húsomat és a tiszta lakásom, ahova Kati járt fel takarítani minden hétfő délután. Katit utáltad, mert nem tudtál tőle aludni, és ha jött, akkor mindég kitessékeltelek. Kati rühellt téged, mert büdös szivarszagú volt utánad a marokkói takaró, és a marokkói takarót rettenetesen nehéz volt tisztítani, és Kati sem állhatta a dohányszagot. Dölyfösen nézett rád, te pedig cinikusan megdicsérted a méretes, Puma melegítőbe bújtatott valagát, amire ő jogosan kiakadt.

Végig azt hazudtam, hogy hozzádmegyek, és halogattam a találkozást apámmal. Kitaláltam mindenféle kifogást, nem jöttél rá, hogy egy nyugdíjazott, elvált tanárember nem jár negyedévente kétszer Párizsba. Apámnak a regényeidet sem mertem megmutatni, pedig jól hangzott, hogy egy íróval járok. De nem mondtam meg neki, hogy krimiket írsz, és közöd nincs a szépirodalomhoz. Nagyon szomorú lett volna, és nem akartam apámat a nyugdíjas éveiben szomorítani. A történeteidben pedig én voltam a főhős, azt nagyon imádtam. Tetszett, ahogy ábrázoltál, én a vöröshajú nőstényördög. A valóságban nem voltam dúskeblű és szexuálisan túlfűtött, de a valóság ugye nem annyira izgalmas, ezért az írók mindenfélét kitalálnak, hogy az írni nem tudókat szórakoztathassák.

Aztán a gyors és élvezetes hónapok alatt, amikben felszedtünk néhány pluszkilót, elfáradt a szenvedélyünk, lomha lett a vágy, én meg lassan föléd nőttem. Júniusban kiadták az első könyvem, amit elsöprő siker aratott, és jöttek a levelek, legfőképpen annak a személynek, akit a borító hátlapján láttak, amilyennek te is leírtál a krimikben. Érezted, meg fog szakadni a kapcsolatunk, és mindenfélével próbálkoztál, még főzni is megtanultál, csakhogy téged szeresselek továbbra is, és ne vegyem észre, hogy az a bizonyos valaki sokkal jobban passzol hozzám. Úgy mint a filmekben, őszre már vele éltem, te pedig keserű bánatodban végre írtál egy jó könyvet, és én nagyon büszke voltam rád.

Szentesi Éva - Rúzs és Tükör

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!