Randizz magaddal

A bakancslistám megvalósítható pontjai között előkelő helyen áll az étteremlátogatás egyedül. Régóta vágyom rá, hogy ellátogassak egy étterembe, ahol bármit választhatok kedvemre, úgy, annyit és azt ehetek, amennyit éppen szeretnék. Másik nagy vágyam egy, a francia filmekből ellopott pillanat: a reggeli napsütésben kint ücsörögni egy csendes kis kávézó teraszán, eszpresszót szürcsölgetve könyv, laptop, vagy bármiféle figyelemelterelő eszköz nélkül – egyedül, mintha magammal randevúznék. A fejemben már meg is fogalmazódtak a tényleges egyedüllét, a magammal randizás pozitív hatásai.

A minden mozdulatodat kordában tartó öntudat helyét szépen lassan átveszi a felszabadultság érzése, és hirtelen azon kapod magad, hogy nem érdekel, mit gondolnak mások. Magabiztos léptekkel besétálsz egy étterembe, asztalt kérsz, majd leülsz egy halom üres szék közé. És érzed az az erőt. A hatalom a te kezedben van, megtehetsz bármit, ami örömöt okoz neked. Legalábbis én valahogy így képzelem.

Bármit rendelhetsz, legyen az fél, vagy egész adag, tartson tíz percig, vagy két óráig. Ahogy a mesterien összeállított étlapot nézegeted, nem tudsz választani a zöldborsmártásos marhabélszín és a csak a hely specialitásaként emlegetett vajhal között. Miért ne kóstolnád meg mindkettőt?

Megfigyeled az embereket. Hallod a beszélgetések moraját, látod, ahogy az emberek izgatottan társalognak, ahogy mások a gyerekeiket etetik, vagy a barátaikkal találkoznak. Olyan ez, mintha az étterem lenne minden emberi kapcsolat központja. Betekintést nyerhetsz más emberek életébe, miközben te magad szinte láthatatlan vagy.

Hallatod és hallhatod a belső filozofikus hangodat. A mindennapok mókuskereke néhány pillanatra megáll a folyamatos mozgásban, és a napi teendők, a főnököd vagy tanárod örökké téged ingerlő hangja, a félelmeid, kételyid, bizonytalanság nélkül tisztán látsz. Levegőhöz jutsz.

Sokkal magabiztosabb vagy. A társadalom megbélyegez, ha olyan tevékenységeket, amik alapvetően egy társsal együtt végezve váltak elfogadottá, egyedül csinálsz. Pont ezért, az ilyen cselekedetek önbizalmat igényelnek, viszont, ha harmóniában élsz önmagaddal nem fog érdekelni mit gondolnak mások.

Az lehetsz, aki lenni akarsz. A nyilvános egyedüllét elgondolkodtat, hogyan hatnak rád a körülötted élők, hogyan viselkedsz mások társaságában. A tanult viselkedést magad mögött hagyod, és te csak te vagy.

Gondolkodhatsz fontos kérdéseken. Mivel magaddal randizol, nyugodtan elmélkedhetsz komoly dolgokon is. Mit tesz boldoggá idén? Mi az, amit mindig is ki akartál próbálni, de sosem volt rá lehetőséged? Milyen eddigi teljesítményedre vagy a legbüszkébb? Hol leszel öt év múlva?

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!