Dobszai Anna reggel konstatálta, hogy nem tekerte vissza a fogkrémre a kupakot. Bosszankodott kicsit a némileg beszáradt paszta miatt, majd belenézett a tükörbe és rájött, hogy még a tegnapi sminket sem mosta le. Gyakran fekszik le így, amióta ismerem őt legalábbis.

Nálam aludt az éjjel, mert megint összeveszett a pasijával. Ő hívta így: „pasim”. Utáltam ezt a kifejezést, és az igazat megvallva Annának nem pasija volt, hanem férje, pedig sose nevezte férjének. A Dobszai nem is az ő neve volt, hanem Miklósé. Dobszai Miklós, híres neves plasztikai sebész, orrspecialista. A legjobb a szakmában. Anna természetesen megcsináltatta az orrát, már a harmadik variációt viselte házasságuk második évfordulóján. A nevén is sokáig tanakodott, képtelen volt eldönteni, hogy maradjon-e a lánynevén, azaz eredetileg Marjai, vagy diplomatikus úton oldja meg és legyen Dobszai-Marjai Anna. De ez a verzió hülyén hangzott a szóvégi hangok összecsengése miatt, és amúgy is rosszban volt az apjával, így hát megváltoztatta a nevét teljesen. Az apja el sem jött az esküvőre. Szigorú ember volt, az ő nevét nem lehetett csak úgy levetni.

Akkor ismerkedtünk meg, amikor már házasok voltak Miklóssal, de senki nem tudta a szórakozóhelyen, ahol törzsvendégek voltunk, hogy férjezett. Kacérkodott a tulajdonossal, először azt hittem, az ő szeretője, aztán kiderült, hogy a hely tulajdonosa meleg, tehát megdőlt ez az elképzelés Annáról. Majd összebarátkozott a társaságunkkal, és onnantól fogva minden alkalommal hozzánk csapódott. Nem értettem, miért lóg velünk majdnem minden este. Mi fiatalok voltunk, és egyetemisták, szinglik, függetlenek, nem kellett elszámolnunk senki felé, legfeljebb a lelkiismeretünknek, amit a bulizás vett el a tanulásra szánt órák számából. Ő meg egy férjes asszony volt, de úgy itta a vodka shot-okat, mintha 16 lenne és nem várná otthon senki. Sejtettem, hogy baj van a házasságával, de valami ilyesmit képzeltem, hogy hűtlen hozzá a férje, vagy gyakran van külföldi utakon, nem jár haza, sokat hagyja magára szegényt. Aztán kiderült, hogy Annának egyetlen nagy baja volt: az hogy tulajdonképpen nem volt semmi baja. 'Jódolgában' nem tudta, mit kezdjen magával. Költötte a férje pénzét, nappal vásárolt, este dorbézolt.

Mondtam neki, hogy baj lesz belőle, ha nem vigyáz, el fogják hagyni, képtelenség így játszani egy életet. De ez valahogy jellemző volt azokra az időkre, és arra a társaságra, amiben akkor forgolódtunk. Cél nélküli gazdag gyerekek apuka pénzével, kikozmetikázott negyvenes üzletember feleségek, hajtós huszonéves egyetemisták, és csaló maffiózók, rosszarcúak, nevetségesen amorfra gyúrt testalkattal. A gazdag gyerekek mára összetörték a drága kocsijukat és elkártyázták a belvárosi lakást, a hajtós egyetemisták nem fejezték be az egyetemet, a mai napig dubajoznak inkább. Az egyik kiköltözött Los Angelesbe és annyira átműttette az arcát, hogy nem lehet ráismerni, de talán ennek ő is örül. A feleségek rég megcsalták a férjeiket valami szebb napokat is megért zenekar dobosával, a maffiózókat pedig lecsukták. Nagyjából ez a világ rendje, nem? Én meg egy menő multi marketingosztályát vezetem, az első drága táskámat saját pénzből vettem, ritkaságszámba megyek errefelé.

Dobszai Anna reggel a fogkrémes incidens után visszaállította a nevét és a kapcsolati státuszát a Facebookon. Újra Marjai lett és szingli. Beleröhögött a müzlistálba, amit én raktam elé, hogy Miklós most biztos jól berág, ha meglátja milyen merényletet követett el ellene. Persze a férje nem lépett be délutánig a közösségi oldalra, és Anna ezen nagyon felbosszantotta magát. Én pedig sajnáltam őt. Látszólag mindene megvolt, de nem volt képes felismerni. Nem tudta értékelni, hogy szép, hogy egészséges, hogy van egy szerető férje, aki mindig hazavárja. Szántam Annát, de igazából rajta sem tudok már sajnálni semmit.

                                                                                                                     Szentesi Éva - Rúzs és Tükör

• rúzs és tükör szentesi éva

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!