HONVÁGY

Sziasztok, Otthoniak!

Két hónap elteltével bármennyire is próbálom magam lefoglalni es szabadidőmet hasznosan eltölteni, akármerre járok, akármit csinálok, utolér a honvágy-érzés. Furcsa, mert bár ez a második külföldi utam eddigi életem során, mégsincs olyan távol a családtól, mint az első, ami Kínába vezetett. Érdekes, hogy az ottani tartózkodásom alatt levő honvágyérzésem talán a 10%-a lehetett a mostaninak, de ez biztos azért lehetett így, mert ott modellként éltünk és 0-24-ben be voltunk táblázva, fiatalok között. Úgyhogy visszatérve ide a kis nyugodt ír életemhez, elég egyértelmű, hogy miért érzem egyre erősebben az otthoniak hiányát. Egy kedves, szerethető családdal élek együtt és a szülők, valamint a gyerekek is nagyon rendesek és aranyosak, de akkor sem ugyanaz, mint otthon. A legdurvább, hogy az olyasféle apróságok hiányoznak a legjobban, amit sosem gondoltam volna. Pl.: a cserépkályha melletti hintaszékben gubózás és nassolás a tv előtt, vagy a Nyugati pályaudvaron lévő nyüzsgés, a Moszkva tér-i óra alatti találkák, fiatalok csoportjai, nem beszélve az igazi jó magyar ételekről. Legyen szó akár gulyáslevesről, vagy paprikás csirkéről, legszívesebben mindet elpusztítanám.

   

Legutóbb írtam nektek, hogy egészséges életmódot folytatok, és ez nem változott, a cikkem tartalmától függetlenül, persze nem nehéz így élni, ha az "új család" organikusan étkezik. A múlt hétvégén több fotózáson is voltam: Szombaton reggel, egy ír fotós tanuló lánynak a vizsgamunkájához egy fekete-fehér koncepciójú fotó sorozatban álltam modellt, a sminkes Csehországból, a fotó asszisztens pedig Pakisztánból érkezett. Remek nemzetközi csapatot hoztunk össze. Nagyon jól sikerült, alig várom, hogy megkapjam az anyagot. Vasárnap dél körül, egy újabb fotózáson vettem részt, amelynek helyszíne az 5 csillagos Dylan Hotel szobája, a téma pedig a modern Csipkerózsika volt. Fáradt voltam, így közöltem velük az elején, hogy este 8körül el kéne indulnom haza, mert nem akarok későn lefeküdni, hiszen hétfőn már dolgozom. Így hát "csak" 8 órás fotózást tartottunk. Szép anyag lett, arról is fogok képeket mellékelni nektek. Na de ezek ellenére a vasárnapi reggelem szuperül indult, mert bementem az Insomniába inni egy cappuccino-t es enni egy jó nagy scones-t. A pincér fiúk előre köszöntek és már kérdezték, hogy a szokásos kávémat kérem e, majd kedvesen közölték, hogy annyit költöttem eddig, hogy a szokásos árnak, most kevesebb, mint a felét fizessem. Nem hittem a fülemnek, és elhatároztam, hogy megkérem őket, hogy ezen túl, kezdjenek beújítani egy törzsvásárlói kártyát az állandó fogyasztó vendégek számára.

Azt tervezem, hogy legközelebbi alkalommal egy közös képet készítek velük, így ti is láthatjátok, hogy miért is imádom ezt a helyet annyira. Az elmúlt hétvége hosszabb volt, mint általában, mert húsvét hétfő, ápr. 1-re esett, úgyhogy pár fotózást beiktattam most is. Szerencsémre, Írországban majdnem minden hónapban van egy hétfő, ami BANK HOLIDAY (munkaszüneti nap), így ki is élvezem a lustulást, vagy túrázom valamerre, ahol még éppen nem jártam.

Élvezzetek otthon mindent, akkor is, ha éppen március végén, április elején havazik, hiszen elég kánikula lesz a nyáron úgyis.  Egy életetek van, így minél több izgalmat sűrítsetek bele!

Csók, puszi, Petra

• dublin petra

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!